133081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózatartalmú anyagok fehérítésére
Megjelent 19M. évi szeptember 1-én. MAGYAR KIRÁLYI (^BH» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133081. szám. XlV/e. osztály. — G—9517. alapszám. Eljárás cellulózatartalmú anyagok fehérítésére. Deutsche Gold- und Silber-Scheideanstalt vormals Roessler cég, Frankfurt a.lVk A bejelentés napja: 1942. évi június hó 11, — Németországi elsőbbsége: 1941. évi augusztus hó 6. Ai papír- és textilipar celliilózatartalmú nyersanyagainak fehérítésére újabban kloritok alkalmazását javasolták. Kloritoknak savanyú területen való alkalmazásakor 5 emellett klórdioxid kelekezik, amely cellulózatartalmú anyagokhoz roslkimélő feltáróanyag, gyanánt hosszabb ideje ismeretes. Celluliózatar talmú nyersanyagok fehérí lésére használatos eljárások során kézen-10 fekvő volt azoknak aktív klórral (hipoklorittal), esetleg elemi klórral való kezelése útján js a szennyeződések legnagyobb részét eltávolítani és csak azután a nagyértékíí klorittal a végső nem kívánatos al-15 katrészeket kíméletes úton eltávolítani. Megállapítást nyert azonban, hogy a klorit fehérítőképessége savanyú oldalban oly kicsiny, hogy kielégítő fehérítő hatás elérése végett a hőmérsékletet nagyon, pl. 20 80C°-ig növelni kellett. Ennek viszont az a hátránya, hogy nagy klórdioxid ^veszteségek lépnek fel és a fehérítés nyilt edényekben, pl. hollendenekben nem lehetségs. H! a a hipokloritos fehérítést alacsonyabb hőmér-25 sékleten, pl. 30—35 C°~on végezzük, akkor a fehérítés eredménye gyakran Ivivánni valót hagy maga után. Általában kielégítő, fehérítő hatás ezen körülmények között csak akkor érhető el, ha a kloritos fehérítést 30 megelőző lupokloritos fehérítést nagyon messzemenően végezzük. Ily esetben már a hipokloritos fehérítés alatt a cellulóza oly messzemenő lebontása következik be, hogy az ezt követő klorittal való; kíméletes kezelés már abban nem sok kárt tehet. 35 A találmány értelmében minden szakértői várakozás ellenére a rosianyagiok1 legnagyobb kímélése mellett kiváló fehérítő hatást 'érünk el, ha a celliilózjatartalmú anyagot először klorittal kezeljük és ezután 40 hipoklorittal való végső fehérítést foganatosítunk. Pl. úgy járunk el, hogy a fehérítendő anyagot pl. műrostot először csak annyi klorittal és megfelelő mennyiségű savval kezeljük, hogy a képződő klórdi- 45 oxidot' kb.-l—2 óra alatt legnagyobb részben a nyersanyag kérges anyagai elhasználják. Ezt a kezelést szobahőmérsékleten vagy csak kevéssé megnövelt hőmérsékleten nyitott fehérítő edényekben, pl. hol- 50 lenderekben végezhetjük. Közbenső mosás után az anyagot a szokásos! módon hjjk)klorittal készre fehérítjük. Miután a klorittal valói kezelés a kérges részeket meszszemenőleg eltávolította, a hipokloritos fe- 55 hérítés gyorsan megy végbe és a rostok legnagyobb kímélése mellett kiváló fehér színt eredményez. Egy másik kiviteli ni;ód szerint úgy járunk el, hogy a oellulózatartalmú kiindu- 60 lásii anyagot először a kérges anyagok legnagyobb részének eltávolítása végett plcsó elemi klórral kezeljük, ami pl. úgy történhet, hogy a klórt pl. hipoklorilból és sósavból magában a fürdőben állítjuk elő. 65 Ezután a klórozott ligninek kioldására ya~ lós célszerűen lúgos közbenső kezelés után a kérges anyagok maradékát savanyú kö-
