133075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősen bázisos polioxamidok előállítására
Á 133075 dátil karbonsavamid-, szulfonsavamid- vagy karbamidcsop or lókat is tartalmazhatnak A qsupán egyetlen oxáléiszíercsoportoí! tartalmazó oxaminsavvegyületek az ami-5 nokarbonSfavakból vezethetők le. Ilyenek például az a-aminovajsav-metilészterből szarkozinmetilészterből és e-aminokapronsav-metilészterből kapott oxaminsavéjzterek !, 10 Oly oxálésztervegyületek^ melyek az oxálsavból le nem vezethető karboxialkilcsoportokat tartalmaznak, lassabban reagálnak és kevósbbé nagyfokúan ipolimer anyagok képzésére hajlamosak, mint [azok a dikar-15 bonsavvegyületek, melyeknek mindkét ész-Le rqssoportja oxálsavgyökhöz tartozik. Az oxaminsavvegyületeket különösen abban az esetben alkalmazzuk, ha rövidláncú diaminokat, például etiléndiamint, vagy 20 piopüéndiamint kívánunk bekondenzálni-Ha a polioxamidokat ömledéken ál kívánjuk előállítani és, illetőleg vagy alakítani, akkor az'összetevőket célszerűen úgy Választjuk meg, hogy '( az adott esetben lá-25 gyítószereket tartalmazó reakciós .tömeg olvadáspontja alacsonyabb legyen mint 230 C°. Amennyiben a Reakciós termékek nem olvadnak aránylag (alacsony, ,például 170 C" alatti hőmérsékleten; előnyösen csupán 30 oly egyszerű diaminokat alkalmazunk, melyek a láncban legalább négy C-atomot tartalmaznak és ennek megfelelően ciklusos melléktermékek képzésére nem* hajlamosak. \ 35 A kondenzálási reakciók (hőmérséklet és időtartam szempontjából általában már viszonylag enyhe feltételek mellett mennek végbe,. Ennek következtében számos esetben aránylag érzékeny poliamidokat is 40 nagyfokúan polimer fokozattá (kondenzálhatunk, feltételezve, hogy a kiindulási anyagokat megfelelő! tisztaságbjan és helyes Kztöhiometriai viszonyban alkalmaztuk. A 'reakció-, többnyire külső .hőbehatás nélkül "5 már az összetevők egyesítéűekor megindul-Az önmelegedés /közben ekkor keletkező, még többé vagy kevéísbbé' alacsonyfokúan polimer terméket mint ilyet különít- he tjük el és jalkalmazhatjuk, vagy pedig, 50 adott esetben egyéb azonos vagy eltérő fajtájú anyagokkal, például kész poliamidokkal, pigmentekkel, novolaktipusú jfenolformaidehidgyantákkal együtt tovább kondenzálhatjuk. Többnyire célszerű, ha a kez-55 deti reakciót közömbös higítószer, mint telrahidio'urán, metilénklorid, benzol, ciklohexán, klórbenzol, anizol vagy vízmentes alkohol, mint metanol vagy terciéramilíilkohol jelenlétében adott esetben melegben íoganat03ítjuk. Az oldószert desztil- 60 látással vagy a íporalakban kiváló poliamidból való leszűréssel választhatjuk cl. Az előkondenzátumot technikai mértékben kényelmesen úgy állíthatjuk e'ő, kogy valamely diamin és yalamely illékony a!- 65 kohollal alkotott oxálsavészter egyenértékű mennyiségeit együttesen víűtött kamrába porlasztjuk. Célszerű, 'jha ekkor a reakciós összetevőket előmelegítjük Viszonylag csekély mennyiségű .közömbös hi- TO gítószer, mint benzol jelenlétében is dolgozhatunk. Az eljárás közben keletkezett alkoholból és adott esetben higítószerből álló gőzöket előnyösen a keletkező po'iamiddal azonos áramban jvezeljük cl, aaii- 75 vei meggátoljuk, hogy a gőzök a reakcióban réjszt nem ivett illékony kiindulási anyag jelentős mennyiségeit ragadják magukkal. Ezt a kényelmes, 'munkamódot nem alkalmazhatjuk, ha az oxálésztertől eltérő 80 egyéb dikarlonsavészterekí t, használunk. A reakció első szakaszát a monomer kiindulási anyagban való .veszteség elkerülése végett zárt (edényben, túlnyomás alatt is foganatosíthatjuk. Ha autokláv nélkül 85 kívánunk dolgozni, akkor vijszonyliag illékony reakciós összetevők, például oxálsavdimetilészler alkalmazása cseléten célszerű, ha az elegyet alacsony vagy közepes hőmérsékleten előkondenzáljuk és a 90 maximális reakciós hőmérsékletet csupán fokozatosan állítjuk be- (Ezt a hőmérsékletet aránylag alacsonyan, például 140—190 C° között tarthatjuk, h.a az loxáléisztercsoportoktól vagy karbonsavariléjsztercsopior- 90 toktól eltérő egyéb észtercsoportok nincsenek jelen. E csoportokba nem tartozó karbonsavészterek jelenlétében az elegyet magasabb hőmérsékletre kell jhevítenüuk, illetőleg a reakciós időt hosszabbra kell vá- 100 lasztanunk. Ugyanez érvényes akkor is, ha a reakciós ^keverékben szekunder aminők vannak jelen. ( A nyomás csökkentésével az illékony melléktermékek eltávolítását megkönnyíthetjük. > 105 A reakciós .hőmérsékletet (felfelé a bomlás kezdete határolja, (melyet rendszerint szénoxid és, illetőleg yagy széndioxid fellépése jelez. Ha a reakció lényegileg befejeződött, a hőmérsékletet gyakran tovább no fokozhatjuk anélkül, hogy bomlástól kellene tartanunk. Ezzel v 1 rendszabállyal a viszkozitást csökkentjük és a gázbuborékoknak adót tesetben yákuumban való el
