133048. lajstromszámú szabadalom • Fűtőtest és eljárás előállítására

Megjelent 1944, évi augusztus hó 17-én. MAGYAR KIRÁLYI ^33K SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133048. szám. U/h. osztály. — K—15697. alapszám. Fűtőtest és eljárás előállítására. Szegő László gépgyáros, budapesti lakos, úgy is mint Klein Elemér geológus, r.-t. igazgató és dr. Steiner Rudolf vegyészmérnök, budapesti lakosok jogutódja. A- bejelentés napja: 1941. évi november hd 18J. A találmány a gyakorlatban rendszerint radiátornak nevezett fűtőtesttag, ilbtve fűtőtest, vagyis olyan hőkicserélőkészülék, mely helyiségeknek belevezetett fűtőközeg, 5 például melegvíz segítségével történő fűtésére való. A szóbanforgó célra a gyakorlatban eddig leginkább öntöttvasból vagy acéllemezből készült tagokból álló fűtőtesteket hasz-10 náltak. Az öntöttvastagokból összeállított fűtőtestek előnye a nagy korrózióállóság és ennekfolyián hosszú élettartam, hátránya viszont a nagy súly, melyet az okoz, hogy azojntés technológiai követelményeire való 15 tekintette] nagyobb falvastagságot kell választani, mint amit a szilárdsági szempontok szükségessé tennének. Az acéllemezből sajtolás és a sajtolt részek összehegesztése útján készült fűtőtesttagbk az előbbiekncl 20 kisebb falvastagságúra, tehát könnyebbre készíthetők, hátrányuk viszont elsősorban az, hogy általában hamarabb mennek tönkre, mint az öntöttvasból valók, egyrészt, mert az aránylag vékony acélfal gyorsab" 25 ban korrodálódik, mint a vastagabb öntöttvasfal, másrészt pedig, mert hosszú hegesztett varratuk van, mely sokíszor adhat sérülésekre alkalmat. Közös hátránya az eddigi vasfűtőtestek-30 nek, hogy p, gyakorlatban általában csak olajfestékkel, lakkal, stb- bevont állapotban használhatók, mely bevonatokat időnként meg kell újítani és melyek a fűtőtest és levegő közötti hőátadást nem elhanyagolható mértékben rontják. Az eddig használt fűtő- 35 testek belső tere, továbbá a fűtőtest felszerelése után egyáltalában nem vagy csak alig hozzáférhető, úgyhogy a gyakorlatban nincs mód © tér kitisztítására és az esetleg lerakódott, a hőátadást hátráltató tisztáta- 40 lanságok, például kazánkő, eltávolítására. Hátrányosnak tekinthető az eddig elterjedt öntöttvas- és acéllemezfűtőtesteknél az is, hogy hőfelvevőfelületük, vagyis az a belső felületük, amelyen a fűtőközeg a fűtőtest 45 falával érintkezik, rendszerint sokkal nagyobb annál a szükséges naJgyságnál, amely elméleti meggondolás alapján, a fűtőközeg és fűtő testfal közötti hőátadás figyelembevételével, kiadódna. A szóban- 50 forgó ismert vasfűtőtestek hőfelvevőfelületének méretezésénél ugyanis az elméleti követelmények helyett csak az a gyakorlati iszempont já'szik szerepet, hogy a fűtőlest állandó, vagy — önlöttvasfűtőtesteknél 53 — közel állandó falvastagságú legyen. A belső hőfelvevőfelület nagyságát ennélfogva végeredményben a hőleadófelület, azaz a fűtőtestnek a levegővel érintkező külső felülete, határozza meg, mely utóbbit a 60 fűtőteslfal és levegő közötti hőátadás figyelembevételével elméleti alapon méretezik. A használatos tagos öntöttvasfűtőtesteknél fezért a hőfelvevőfelület álta'ában legfeljebb