132932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek kezelésére
2 132932. Ian marad, előnyösen híg, literenként kb 10 gr Cr03-t tartalmazó oldatokat használunk. Ismeretes, hogy a krómsavból és foszforsavból készített tömény rozsdavédő 5 oldatok rosszul nedvesítenek és ezért előnyös, ha azokhoz nedvesítő szereket adunk. Híg oldatok felhasználása esetén a nedvesítő szernek a fürdőkhöz adagolása elmaradhat és így különösen gazdaságosian 1@ dolgozhatunk. Az oldatok megszáradását úgy könnyíthetjük meg, ha ía szárítási vas esetében kb. 130—150 CD on végezzük. E hőmérsékleten a réteg és a fém között oly mértékű reakció következik be, 15 hogy száraz, nem higroszköpos felület keletkezik. /Ugyanezt a hatást cink eseté-* ben 100—120 C°-ig terjedő hőmérsékletek alkalmazásával érjük el. Általában előnyös, ha oly oldatokat hasz-20 nálunk, amelyek összetétele példaképen olyan, ihogy 0,5—2 súlyszázalék ,Cr03 -at tartalmaznak. A foszfortartalom célszerűen nagyobb és például a krómsav menynyiségének < 2—4-szerese lehet. Az NH4 A táblázatban a krómsav, foszforsav és 3S ammonium mennyiségét Mol/liter egységben adtuk meg. A táblázat utolsó oszlopában az oldat 10 cm-ének 0,1 n NaOH oldattal fenolftalein jelenlétében való semlegesítéséhez szükséges lúgmennyiséget 40 cm3~ekben tüntettük fel. Vas és acél kezelésére nem előnyös erősen legyengített oldatokat, például olyan oldatokat használnunk, amelyekben fiz öszszes savmennyiségnek több mint 30»/o-át 45 semlegesítettük. Ez esetben ugyanis a fémfelület és a réteg között reakció egyáltalán nem következik be, hanem a felületre száradt sók csak1 finom kristályok alakjában vannak jelen, A passziválás ugyan 50 ez esetben is bekövetkezik és a sókérget sima felület létesítése végett le is törölhetjük, de mindez felesleges járulékos munkaművelet és felesleges anyagelhasználást jelent. 55 Olyan oldatok, amelyek literenként 5— 20 gr Cr03 -at tartalmaznak, minden nemennyisége a kezelendő fém természetéhez igazodik. A szabad* savmennyiségety tehát <a krómsav és foszforsav mennyi-> ségének az NH4 mennyiségéhez való vi- 60 szonyát úgy kel» beállítani, hogy a kezelendő fémen az oldatba való rövid nevezetesen 1 percnél rövidebb, például 5—30 másodpercig tartó bemártás után látható 65 marás ne következzék be, azonban az oldatrétegnek a felületen való megszáradása i közben e réteg ós a fém között reakció következzék be. Minél könnyebben megtámadható a fémtannál kevesebb szabad 70 savat tartalmazhat a fürdő. Vas és acél kezelése esetén előnyös, ha az összes savmennyiségnek kb 15»/o-át semlegesítjük. Cink kezelése esetén ugyanez az arány 30°/o. .Cinkkel bevont, különösen fénylő 75 cinkkel bevont anyagokat, melyek felülete igen reakcióképes, előnyösen olyan oldatokkal kezelünk, amelyekben a sav 45<>/o-át semlegesítettük'. . Ennek megfelelően az alábbi összetételű oldatok mutatkoznak különösen előnyösek: 90 hézség nélkül sima, láthatatlan, korrózió ellen jól védő rétegeket szolgáltatnak és egyúttal kiváló lakkalappt is adnak. E tekintetben az ammoniumsók felhasználásával kapott rétegek a cink- vagy nátrium- 95 sókból keletkezett rétegekkel szemben az» ért is előnyösek, mert a lakkok rajtuk1 jobban tapadnak és mélyhúzás vagy hajlítás közben is előnyösebben viselkednek. Különös előnyt mutatnak az ammoniaol- loo datokkal kezelt bádogok az alkálilakkíok-i kai való utólagos lakkozáskor is. Míg az ilyen lakkok nátriumtartalmú rétegen hólyagképzésre hajlamosak, az ammóniumsót tartalmazó oldattal végzett előkezelés cselén ez nem következik be. ; 103 Ammónium tartalmú oldatok használata, esetén arra kell ügyelnünk, hogy maró savakkal 'való szennyeződés be ne követkéz^ zék. Az oldatok különösen kloridokkal, no 25 30 CrOs HsPO* NH4 com NaOH 10 vas cink fényeis cink 0,1 0,4 0,2 80 0,1 0,4 0,4—0,6 60 0,1 0,2 0,23 0,1 0,4 0,6 0,1 0,2 0,34 40 85
