132847. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kemény, mindkét oldalukon síma rostanyaglemezek előállítására
13 2847. 3 jait. A találmány szerint ugyanis a lemez magjának kevesebb nedvességet kel tartalmaznia, mint duzzasztott felületének, mert éppen az a tény, hogy a duzzasztás-5 sal csak a felületi rostok képlékenységét állítjuk helyre, a lemez magját alkotó rostokét elenben nem, adja meg a lehetőséget a felületi rostok duzzasztására használt nedvesség gyors eltávolítására. Ha a 10 duzzasztás következtében a lemez magjának nedvességtartalma is növekednék, ezt a nedvességet a lemez felületének az utósajtoláskor a legrövidebb időn belüli bekövetkező megkeményedése, illetőleg sza-1S rusodása miatt csak nehezen, vagy egyáltalán nem 'ehetne többé eltávolítani és a lemez belsejében keletkező gőznyomás szétszakítaná a lemez magját, mint ahogy ez kemény lemezek előállításakor néha elő 2ö is fordul. Az így előkészített lemezt végül két csiszolt fémfelület: között utósaj tolásnak vetjük alá, mégpedig a ilemezben levő folyadék eltávolítása végett előnyösen 100 C°-25 nál nagyobb hőmérsékleten. Az alkalmazandó nyomás a lemez kívánt szilárdsága 'A s fajsúlya után igazodik. A fajsúlyt könynyen növelhetjük 1.1—1.2-ra, még akkor is, ha az elősajtolt lemez fajsúlya csak 0.5 30 volt. Ez nagyon meglepő, mert eddig az esetben, ha már sajtolt lemezt utójsajtolásnak vetettek alá, többnyire eltört a lemez, vagy legalább is erősen csökkent a nehezebbé vált lemez hajlítási szilárdsága, A 35 találmány szerint készült lemeznek ellenben fokozott sűrűség mellett nagyobb hajlítási szilárdsága is van. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a duzzasztó folyadék két fémlemez közötti utósaj tolás közben 40 behatol a lemez szárazabb magjába, nem távozhatik rögtön el s ennélfogva kenőanyagként hat a rostokra. Műgyanták alkotta kötőanyag alkalmazása esetén a lemeznek az eljárás első sza-45 kaszában végzett sajtolását csak addig szabad folytatni, amíg a lemez megszárad, de semmiesetre sem addig, amíg a műgyanta végső polimerizációja bekövetkezik. Az alkalmazott nyomás sokkal nagyobb, 50 mint a bevezetésben említett ismert eljá-Felelős kiadó: ár. iadomérí í rás esetében s ezért már az eljárás első szakaszában legalább is 0.5 fajsúlyú lemezt kapunk. A kötőanyag végső polimerizációja a sírna fémfélületek közötti utósajtoláskor következik be. Minthogy az 5* utósajtolásnak alávetendő lemez már száraz és meglehetősen sűrű, a végső polimerizáció gyorsan megy végbe. A találmány szerinti eljárással gazdaságos módon lehet oly lemezeket készíteni, 60 amelyek mindkét oldalukon simák és ennélfogva minden további kezelés nélkül felhasználhatók oly építőelemekként, amelyeknek szép külsővel kell rendelkezniök. Szabadalmi igénypontok: 65 1. Eljárás kemény, mindkét oldalukon síma rostanyaglemezeknek kötőanyaggal vagy anélkül való előál'ílásária, amelyre jellemző, hogy a lemezeket először a szokásos módon oly sajtóval készítjük el, 70 amely a lemezek egyik felületén szitától vagy rostélytól származó nyomokat hagy, a lemezek másik felületét pedig símára sajtolja, mire a lemezeknek kizárólag ama rostjait, amelyek mintázott, 75 vagy érdes oldalukon vannak, folyadékkal vagy gőzzel megduzzasztjuk és végül a lemezeket meleg alkalmazásával, mégpedig előnyösen 100 C°-nál nagyobb hőmérsékleten, oly sajtóval saj- 80 toljuk készre, amelyben a lemezek mindkét oldalukon sima fémfelülettel érintkeznek. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amelyre jellemző, hogy a lemezek érdes olda- 85 lát a folyadékkal vagy gőzzel való duzzasztás előtt mechanikai úton érdesítjük. 3. Az 1. vagy 2. igénypont'szerinti eljárás, amelyre jellemző, hogy a duzzasztó fo- 90 lyadékhoz kötőanyagokat és/vagy a folyadék felületi feszültségét csökkentő anyagokat keverünk hozzá. 4. Az előbbi igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelyre jellemző, hogy a 95 lemezek ílső sajtolásakor a sajtó szitáját vagy rostélyát szűrőkhöz használatos, pl. aszbesztből készült lemezzel vagy fonadékai takarjuk le. ÍSTVÁK m. kir. szabadalmi bíró. JÖVö" Nyomdaszövetkezet) Budapest, IXn Brkeí-u. 17, Fel, *«.: Üemjén Fören*
