132842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés élesztő önműködő termleésére

.!#•*#«" 3 iierációs jelenségeket bizonyos generációváltási számi«; (itt tapasztalatunk szerint 80—100) a következő rendszabályokkal gátoljuk me^: 5 1. A szaporítási tartányok térfogatát növeljük és a tápanyaghozzávezetést lassítjuk, a cefrehőmérsékletet és az oxigénhczzávezetést csökkentjük. EzáltaMal a sejtek energiaforgalma, az időegységre viio szonyítva, csökken. Az ilymódon csökkentett energiaforgalomnak az élesztősejtek vitalitásának hosszabb fenntartása felel meg. 2. A cefreben levő élesztőmennyiséget a 15—16— keiingésicsőben időszakonként rövidhullámokkal besugározzuk. 3. Az el vá1

asztotol jövő élesztősejtekét a regenerációs taitányban ismert szerekkel, pi. ovarialhorinonok hozzáadásával újból 20 vitalizáljuk s csak azután haladnak át ismét a szaporítótartályokon. Ha pl. az ehálasztóból jövő Qm élesztőmennyiség ;•./, t-rlelési tartányból óránként nyert q élesztömennyiségnek a felét teszi 25 ki, akkor az élesztő az egész rendszerben 3 óra alatt megkétszereződött, tehát 6 nap alatt 48 generációváltás lép fel és legfeljebb egyszer egy héten szükséges a Qm anyaélesztőmonnyiséget újra előállítani. 30 Ezzel az anyaélesztőmennyiség 2.08%-ra és a!;ban az esetben, ha a 80 generációváltás lehetőségét kihasználjuk, - 1.25%-ra csökken. További csökkenés áll be az anya_ élesztőmennyiség csökkentésénél. Az élesz-33 tő készítését ennélfogva folytonossá tehetjük oly módon, hogy egyrészt a —8— elválasztótól folytonosan elveszünk bizonyos élesztőmennyiféget meghatározott alkal mazási célra — mimellett mellékes az, 40 hogy az élesztő sütési, táp- vagy takarmányozási célokra van szánva — cs másrészt abból meghatározott mennyiséget; mint anya- vagy kiindulási-élesztőt veszünk el és ezt a további tenyésztésre a berendezés-45 be ismét visszavezetjük. A levegő hozzávezetésű ek az oxigénelhasználási mennyiséghez való hozzáigazítása a meghatározott élesztőfajta részére a legkiemelkedőbb jellemzője a talál-50 mány szerinti eljárásnak cs az élesztőautamatának. —- Minden élesztőszaporításitartányban közvetlenül a cefre folyadékszint alatt a —9~ vagy —20— szellőzőszervek vannak a —11— csőben, ame-55 lyen át felülről lefelé a cefre áramlik. A légbubonkokka! telített cefre azután a hozzátartozó rzáporításótártáiiftei lépy felfele halad és légbuborékokkal telítve azt ?• —12— vízi- vagy hajócsavar ismét a —11— csőbe nyomja vagy húzza. így foly- 60 tonos keringés áll elő felülről lefelé és megfordítva. A —9— vagy —20— szellőzőszerv révén történő friss levegő-, illetve oxigénhoK-závezetést így pontosan az élesztő, illetve 65 az alkalmazott élesztőfajta elhasználásai szükséglete szerint szabályozhatjuk. Ez a szabályozás a friss levegőmennyiség egész rendkívüli csökkenését és ugyanígy a habmennyiség 5;agy csökkenését eredményezi, 70 minthogy ez a habmennyiség csak az eltávozó gázmennyiségtől függ, melynek főalkatrészei nitrogén és szénsav. A gázbuborékok nagyságát egyrészt kilépési nyílásuk, másrészt azonban a cefre 75 áramlási sebességeinek a nagysága a nyomócsőben is határozza meg. Ha a folyadékot a —11— nyomócsőben forgásba hozzuk úgy ez — és járulékosan a szellőzőtestnek a nyomócsőben ellentétes értelem- £o ben való forgása — a kilépő gázbuborékok nagyságát befolyásolja. A felszálló cefrét terelő felületekkel magában a szapoíításitartálybaii szintén forgómozgásba hozhatjuk, úgyhogy a felszálló légbuboré- 85 kok útja meghosszabbodik s ezzel a dinamikai felülete megnagyobbodik. Minthogy a légbuborékoknak ezen áramlási folyamatoknál, felhajtóerejük következtében, a cefréhez és annak élesztősejttartalmához 90 mindig viszonylagos mozgásuk van, enr elfogva felületük a nyugalmi állapothoz képest, többszörösen érintkezik a sejtfelülettel; e tényező mérvadó a másodpercenként hozzávezetett leve- 95 Kőmennyiség oxigénjének a kihasználására. A keletkező habmennyiség körülbelül a köbcentiméterenként a cefréből kilépő gázmennyiségnek felel meg. E habot a szapo- 100 utótartályból jövő meghatározott cefremennyiség szétrombolja, amely cefrét a —17— szivattyú segítségével a forgó karon levő —lő— fúvókákon át a —14— lyukasztott szitalemezen átlépő habmeny- ug ryiségre fecskendezzük. A habtakaró ir.r gasságát, amelyben az élesztősejtek — ha még elegen:'ő oxigént tartalmaznak — különösen élénken fejlődnek, a lyukasztott S/italemeznek a szaporítótartályban a no cefreszint fölötti magasságaa határozza meg. E —15— fúvókák révén a —25— ve-