132837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás foszfátbevonatoknak fémeken való előállítására
i 1128$,?, gozó fürdőoldathoz például réznitrát alak^ jában literenkint legfeljebb 0,1 g rezet adagolunk. 10. példa. Literenkint 170 g cinket és ' 5 522 g P^Os-t tartalmazó savanyú cinkfoszfátoldat SO cm3-nyi mennyiségéből, továbbá literenkint 76 g nátriumot és 147 g NOo-t tartalmazó nátriumnitritoldat 20 v cm3 -nyi mennyiségéből és 900 cm 3 vízből io készített oldat 60 C° hőmérsékleten 2.06 pH-érték mellett mélyhúzásra alkalmas lemezen 10 m re alatt vékony, finom kristályos, jól tapadó bevonatot létesít. Azoi-os. idő alatt azonos rétegeket kapunk 20 15C° hőmérsékleten, ha a fürdőoldatot 2.64 pH-értjékre, állítjuk be; a pH eltolódása ekkor 0.58.; 11. példa. Literenkint 26.7 g cinket, 36.6 g P? 0 5 "t. 15 g ClOg-t, 30 g N0 3 -t és 20 4 g Na-t tartalmazó oldattal, melynek pH-értéke .1.54, 80—98 C°-on kielégítő bevonatokat kapunk. Ha az oldat pH-értékét l'terenkint .mintegy 8 g nátriumhidroxid hozzáadásával 2.16 állítjuk be, 20 C° hő-25 mérsékleten mélyhúzásra alkalmas lemezen lágy bevonatot létesíthetünk. Ennek a fürdőnek előnye, hogy nehezebben megtámadható bádogon, például kettősen dekapirozott bádogon is azonos idő alatt 30 létesíthetünk jó bevonatokat, mint könynyebben megtámadható anyagon. A kioráttartalmú fürdők tehát az anyagot élénkebben támadják meg, mint a klorátmentes fürdők, melyeknél a bevonat 35 létesítéséhez szükséges idő a bádog minőségétől függ. A pH szükséges eltolódása az összetevők megválasztásán kívül az oldat töménységétől is függ. Minél hígabb az oh 40 cat töménysége, többnyire annál nagyobb mértékben ke1!.a pH-értéket eltolnunk. 12. példa. Literenkint 45 g cinket, 24 g P2 0 5 -t, 75 g NO s -t, 1.5 Na-t tartalmazó oldat pH-értékét. 1.28-ról 2.1-re kell be-45 állítanunk, hogy 20 C° hőmérsékleten 5 perc alatt bevonatot létesíthessünk. A pH-értéket tehát .0.82 egységgel kell eltolnunk. Ha a fürdőt literenkint 30 g cink töménységre hígítjuk, akkor a pH-értéket 1.52-5ő ről 2.42-re, tehát 0.9 egységgel kell eltolnunk. Ha az oldatot literenkint 20 g cink töménységre hígítjuk, a pH-értéket 1,08 egységgel vagyis 1.7-ről 2.78-ra és literenkint 10 g cink töménység esetében 1.16 55 egységgel, vagyis 1.96-ról. 3.12-re kell eltolnunk. Célszerűbbnek bizonyult tehát, ha a bevonatképződosben foszfát alakjában résztvevő fém vagy fémek töménységét meghatározott legkisebb töménysége alá nem 60 csökkentjük, hogy szobahőmérsékleten kielégítően tömör és jól tapadó bevonatokat • kapjunk. A rétegképző fém az oldatban literenkint előnyösen több mint 8 g. Az oldat P2 0 5 -tartalma is előnyösen több 65 mint literenkint 10 g. Ha az oldat töménységét e töménység alá csökkentjük, szobahőmérsékleten szintén kapunk még bevonatokat, ezek azonban kezelési időtartamot feltételezve többnyire üvegszerűek, 70 áttetszőek és az alátéten rosszul tapadnak. 13. példa. Oly két oldatot hasonlítunk össze, melyeknek azonos P2O5- és C103 tartalmuk van, vagyis literenkint 24.6 g V^s-t és 32.G g C103 -t tartlamaznak, me- 75 lyékhez azonban egyrészt cinkklorátot és másrészt nátriumklorátot használunk és amelyeknek ennek következtében különböző cinktartalmuk van. Az egyik oldat tehát literenkint 20 g cinket, a másik oldat 80 literenkint 6.7 g cinket tartalmaz. Míg a cinkben dúsabb oldat, pH-értékének 1.5-ről 2.2-re, tehát 0.7 egységgel való eltolásakor 5 percnyi kezelési idő alatt 20 C° hőmérsékleten mind mélyhuzatásra alkal- 85 mas lemezen, mind pedig egyéb nehezen megtámadható anyagon (kettősen dekapirozott bádogon) finom kristályos, jól tapadó, tömör bevonatot létesít, a cinkben szegényebb oMat az 1,8 pH-értékének 2,7- 90 re, tehát 0,9 egységgel való eltolásakor szobahőmérsékeletén 5 percnyi kezelési időtartam után mélyhúzásra alkahnas bádogon ugyan létesít vékony áttetsző bevonatokat, azonban nehezebben megtámad- 95 haló anyajon ( e'tőrén dskopíro-o't anyagon) e kezelési idő után sem mutatkozik bevonat. Kioráttartalmú kezelőfürdők esetében a rétegképződesben résztvevő fémeket az 100 oldatba nem kell foszfát alakjában vagy valamely gyorsítóhoz öntve bevinnünk, harem részben egyéb oly anionokhoz öntve is beadagolhatjuk, melyek sem a rétegképződésben nem vesznek részt, sem pedig 105 gyorsítóként nem hatnak, mint például a klorid, vagy a szulfát. Ezek az anionok szobahőmérsékleten foganatosított eljárásoknál literenként 10 g S04, illetőleg 6 g Gi töménységig nem zavarnak. A fürdők no érzékenysége tehát például a bevonandó tárgyakkal behurcolt pácoló savakkal ,
