132410. lajstromszámú szabadalom • Aszinkron betűtávíró

Megjelent 1944. évi január hó* 4-én. MAGYAl II1ALII SiABADAJJfi BIRÓSÁi SZABADALMI LEÍRÁS 132410. szám. VII/j. osztály — 1—4492. alapszám. Aszinkron betfitávíró. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t. cég, Ujpett. A bejeleutfa napja: 1*41. évi szeptember hó J#. A találmány olyan villamos távíró eljárás és ehhez való adó- és vevőberendezés, amelyek segélyével főleg akkor érhetünk el jelentékeny előnyöket, 5 ha az átvitel modulált nagyfrekvenciás hordozóhullámon drótnélkűl történik, de amelyek vezetéken való táviratozásra is előnyösen alkalmazhatók. A villamos távíróknak tudvalevőleg io olyan számos válfaja ismeretes, hogy -jelen leírás kereteit még felsorolásuk is messze túlhaladná. A találmány szerinti betűtávíró abba az ismert csoportba tartozik, melynél a távirat béli tűit egyenként csak egy-egy áramlökéssel illetve bizonyos megszabott minimális ideig tartó árammal visszük át, mint például a Hughes-féle távírónál. Az ilyen típusú távírókat nevezzük tehát 20 jelen leírásban és igénypontokban betűtávíróknak, megjegyezvén, hogy »betű« alatt természetesen nemcsak a betűkj hanem a számok és egyéb írásjelek, például pont, vonás, kérdőjel és egyéb olyan 2s egyes jelek, melyek például az írógépeknél az egyes betűkarofeon vagy betűtávíróknál üzemtechnikai célokra, például kezdetjelként, stb. használatosak, is értendők. Nem tartoznak tehát a betűtáv-30 írókhoz azok, melyeknél a betű több áramlökésből tesszük össze, mint például a Baudot-íéle távírónál vagy a Bain-féle teleautográfnál és azok, ^ melyeknél a betű átvitele a különböző áramlökések egyidejű átvitele és a ve-40 45 vőben külön-külön szervek útján betűszintézisre való felhasználás utján történik, mint például a Gildemeister-féle távírónál, és végül azok1

, melyeknél a betű átvitele az átvivőáram erősségének az átviendő betűtől tűjggő, tőrvényszerűség szerinti bizonyos változtatását igényeli, mint például a Pollák-Virág-féle gyorstávírónál. A betűtávírókat mindeddig főleg gyorstávírókként használták és azoknál az adó és vevő közötti szinkronizálásra volt szükség, mi a gyakorlatba« ugyan kifogástalanul nyert megoldást, IO de bonyolult és drága berendezést igényelt, és így a szinkronizálás szükségességének kiküszöbölése, azaz a szinkron betűtávíró létrehozása, a betűtávírók terén gyakorlatilag igen számottevő ha- » ladást jelent. Azt találtuk, hogy igen fontos gyakorlati előnyökkel rendelkező és úgy dróttal an, mint vezetékes átyitelre használható betűtávíró eljáráshoz jutunk, ha éo úgy járunk el, hogy az adóállomásról minden egyes átviendő betűnek megr felelően más-más rezgésszámú váltófeszültséget küldünk ki, akár modulált nagyfrekvenciás hordozóhullám, akár &t vezetéken továbbított áram alakjában és a vevőállomáson minden egyes betű részére külön-külön vevőszervet, éspedig megszabott önrezgéssz'ámű, önmagában véve például rezgésszámmérőknél Isme- TO rétes, a vett rezgések, illetve váltőára-