132358. lajstromszámú szabadalom • Kéttükrös vetítőívlámpa, különösen váltóárammal történő vetítéshez

2 132358. kép lélekzik) ami annyira zavarólag hat, hogy a képet teljesen élvezhetetlenné teszi. Ezért váltóáramú vetítésnél a két takarófelületű pilla legtöbbször nem 5 használható; a gyakorlatban általában három takarófelületű pillát használnak, mely másodpercenként 72-szer takar és így zavaró fénylebegést nem okoz. Ez azonban a három takarófelüíetű pilla 10 nagyobb takarófelülete folytán újabb fényveszteséget (pillaveszteség) okoz, amely csak a vetítőáramerősség további növelésével kompenzálható. A forgalomban levő tükrös vetítőív-15 lámpákkal történő váltóáramú vetítésnél fellépő fényveszteség tehát három komponensből tevődik össze, ú. m.: ívfényveszteségből, kráterfényveszteségbőj és pillaveszteségből. 20 Jelen találmány tárgya kéttükrös vetítőlámpa, különösen váltóárammal történő vetítéshez, mely e háromfajta fényveszteség közül az ívfényveszteséget részben, a kráterveszteséget és a 25 pillaveszteséget pedig teljesen kiküszöböli. A rajzon az I. ábra a találmány tárgyát képező kéttükrös vetítő ívlámpa sematikus rajza oldalnézetben, a II. ábra 30 egy grafikon, mely az eddig forgalomban levő közönséges tükrös vetítőívlámpák és a találmány tárgyát képező tükrös vetítőívláinpa vetítés céljára hasznosítható fény teljesítményinek 3» görbéjét, illetve az ezek közötti különbséget szemlélteti a könnyebb megérthetes céljából. A találmány tárgyát képező tükrös vetítőívlámpánál — a forgalomban levő 40 hasonló célú tükrös ívlámpáktól eltérően — nem egy, hanem két homorú tükör nyer alkalmazást. Ezek közül az egyik (Ti) a fényforrás mögött, a másik pedig (T2

) a fényforrás -előtt«, a 45 fényforrás és a^(K) kéjikapu között olyképpen van elhelyezve, hogy tükröző felületük egymásfelé, illetőleg a fényforrás felé van fordítva. Mindkét tükör felületi középpontja, (F) gyújtópontja 50 és (Ci) és (C2

) görbületi középpontja valamint az (I) fényforrás ós a (K) képkapu közepe ugyanazon egyenesbe: az (O) optikai tengelybe esik. amely mindkét tükörre, valamint a képkapu közép-55 pontjára merőleges. A vetítőszenek vízszintes elhelyezésűek és tengelyük szintén az optikai tengelyben fekszik. A (T2

) tükör közepén (L) áttörés van, Az (I) fényforrás távolsága a (TJ és (T2) tükrökhöz képest úgy van beállít- 60 va, hogy egyrészt a (Tt

) tükör a fényforrásból rávetődő fénysugarakat kúpalakban összegyűjtve az (L) áttörésen át a (K) „képkapura tükrözze vissza,, (tehát pl. gömb- vagy paraboloid tükör 65 esetén a gyújtóponton kívül, ellypsoid tükör alkalmazásánál pedig a tükör felületéhez közelebb eső gyújtópontban kell a fényforrásnak lennie), viszont a (T2) tükör távolsága, az (I) fényforrás- 70 hoz képest úgy van beállítva., hogy a fényforrásból jövő sugarakat kúpalakban kiindulási helyükre veri vissza, (tehát pl. a rajz szerint gömbtükör esetén a fényforrásnak a tükör görbületi kö- 75 zéppontjában (C2

) kell lennie), ahol a (T2

) tükör által visszavert sugarak egymást metszik, a metszés után pedig útjukat egyenes vonalban folytatva a (Tx

) tükörbe útköznek. 88 A (Tj) tükört ért fénysugarak tehát kétfélék: közvetlenek, (melyek a fényforrásból kiindulva közvetlenül érik) és közvetettek, (melyek ellenkező irányba sugároztatva a (T2

) tükör által veret- §s nek vissza ( .(Tj) tükörre és így ezt közvetve érik). Miután a közvetett fénysugaraknak a (T2

) tükörről történt visszaverődése utáni metszéspontja a fényforrással — tehát a közvetlen fénysuga- 90 rak kiindulási pontjával — egybeesik^ a (Ti) tükör ezeket is éppen oly irányban veri újból vissza, mint a közvetlen fénysugarakat, azaz kúpalakban összegyűjtve az (L) áttörésen keresztül a 9» (K) képkapura. Az (L) áttörés legalább akkora, hogy rajta keresztül a "(T^ tükörről visszavert — kúpalakban összetartó — sugárnyaláb akadálytalanul a (K) képkapura juthasson. íoo Azon félperiódusokban, amikor a (1\) tükörrel szemben fekvő (S2

) széncsúcs a pozitív, ennek izzó krátere által kisugárzott fénysugarak, valamint az ívfény által kisugárzott fénysugaraknak a (T0 105 tükör (a) fénykihasználásl szögén belül eső része közvetlen fénysugarak alakjában; az ívfény fénysugarainak a (12) tükör (ß) fénykihasználási szögén belül eső része pedig közvetett fénysu- tio garak alakjában érik a (Tx) tükröt. Azon félperiódusokban pedig, amikor a (T2

) tükörrel szemben lévő. (S0 széncsúcs a pozitív, ennek izzókrátere ál-