132189. lajstromszámú szabadalom • Tollszopókás szivar- vagy szivarkaszipka és eljárás előállítására

Megjelent 1943. évi november hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 132189. szám. Vl/e. osztály. — V—4138. alapszám1. Tolószopókás szivar- vagy szivarkaszipka és eljárás előállítására. Vas Árpád papírszípka-gyáros, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi október bő 31. A találmány szivar- vagy szivarkaszipka, a szivart, illetve szivarkát befogadó tubusnak a szopóka felőli nyílásában ho,sszant eltolhatóan vezetett, a tubusba becsúszta-5 tott helyzetében a szivar-, illetve szivarkavéget kitoló szervként ható, visszahúzott helyzetében pedig a tubusban tömítően rögzítendő tollszopókával. A találmány szerinti szivar- vagy szivar-10 kaszipkát az jellemzi, hogy a tollszopókának a tubusban elhelyezkedő végénél a tollszopoka külső köpenyfelületére a tollszopoka e végét bunkőszerűen vagy kúpszerűen vastagító textil-, gumi- vagy mfi-15 anyagsáv van ragasztva. A találmány szerinti kivitel azokkal a megoldásokkal szemben, amelyeknél a tollszopókának a tubusban elhelyezkedő végét ja. [tömítő zárás biztosítása, illetve a szo-20 póka teljes kihúzásának megakadályozása céljából áthajtogatták, tölcsérré kúposították vagy más módon munkálták meg, azt az előnyt nyújtja, hogy a tollanyagot magát semmiféle megmunkálásnak alávetni 25 nem kell, mert a kívánt tömítő zárás és a teljes kihúzás megakadályozása a toll köpenyfelületére ragasztott sávval minden további nélkül elérhető. Ez a gyártást egyszerűsíti és1

a gyártási költségeket csök-30 kenti. Különösen előnyös a találmány szerinti megoldás oly tollak esetében, amelyek aránylag kis átmérőjűek és/vagy kis falvastagságúak, tehát gyenge falúak, mert ezeknél a tollanyag megmunkálása, mely 35 rendszerint hő alkalmazásával végzendő, 40 45 körülményes és nem mindenkor célravezető. A találmányt részletesebben a rajzon látható foganatosítási példái kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra a találmány szerinti szipka hosszmetszete a tubusba becsúsztatott tollszopókával, a 2. ábra ugyanezt a szipkát, ugyancsak metszetben, használati helyzetébe kihúzott tollszopókával mutatja. A 3., 4. és 5. ábrán nagyobb léptékben a tollszopoka egy-egy foganatosítási alakjának hosszmetszete látható. Az 1. és 2. ábrán —a— jelöli egyébként ismeretes és ismeretes módon készült §o papirostubust, melynek nagyobb keresztmetszetű nyílását, mely a rajzon fel nem tüntetett szivar vagy szivarka befogadására való, esetleg, szokásosan, —c— fémgyűrű övezheti és mely, ugyancsak szokásosan, 55 ráragasztott paraíafoliával lehet bevonva. —b— a madártollból, előnyösen lúdtollból való szopóka, melynek a szájba helyezendő, szabad vége szokásosan át van hajtogatva és mely az ismert tollszopókátol 60 abban különbözik, hogy az —a— papirostubusban elhelyezkedő belső végénél a tollszopoka köpenyfelületére több rétegben —d— sáv van ragasztva. Ez a —d— sáv a találmány szerint textilszalagból, gumi- 6» szalagból vagy műanyagsávból, pl. cellofánsávból áll. A —d— sáv ráragasztott rétegei a szopókának az —a— tubusban elhelyezkedő végét kívül bunkőszerűen megvastagítják, úgyhogy a —b— tollszopoka a 70