132107. lajstromszámú szabadalom • Berendezés két egymással nem keveredő különböző fajsúlyú folyadék folyamatos felcsapolására
2 -Tiiiij. dezéseknél fordul elő, mert akkor a gázok a szondákból, vagy már elejétől fogva nyomás alatt áramlanak ki, vagy pedig azokat a csővezetékekben nagy távolságokra való 5 szállításuk végett nyomás alá helyezik. Ha feltételezzük, hogy a gáz 5 atm.=50 m vizoszlopig menő változó nyomás alatt áll, akkor ha a gazolin fajsúlya 0,66, az alábbi egyenlet adódik: 10 x = 2/3, (x + a) + 50 x = 2/3 x + 2/3 + 50 1/3 x = 2/3a + 2/Ja + 50 x = 2a + 150 Az elválasztó tartányt több, mint 150 15 m magasságra méretezni gyakorlatilag lehetetlen. Látható tehát, hogy a nyomási viszonyoknak milyen rendkívül nagy befolyásuk van. Minél kisebb a két folyadék fajsúlya közötti különbség, annál na-20 gyobbra kell a tornyot méretezni. E hátrány miatt mindenütt, ott ahol (ezekkel a viszonyokkal számolni kell, például a gazoliniparban, a burokcső vei készült szokásos berendezésektől el kellett te-25 kinteni és a kezdetben ismertetett primitív eljáráshoz kellett visszatérni, vagyijá a kapott gazolint fölül elfolyatják, (a gazolin felfogó tartánya rendszerint azonos nyomás alatt áll) és a tartány fenekén el-30 rendezett csapon át gondoskodni kell arról, hogy a gazolin alatt -elhelyezkedő vizet idejében íeöntsék, mivel egyébként a B nyíláson ál a gazolintartányba folyhatna. A találmány szerinti berendezés az em-35 lített hátrányokat meglepően egyszerű módon kiküszöböli és az elkülönített folyadékoknak az elválasztóból való önműködő folyamatos elfolyatását teszik lehetővé anélkül, hogy az elválasztóberendezés ma-40 gasságát változtatni kellene. E berendezéis működése azon az elven alapul, hogy a berendezés belsejében uralkodó nyomást mindkét folyadékszintre hagyjuk behatni. A ta'álnány szerinti elvet kiviteli példa 45 kapcsán bővebben magyarázzuk. A 2. ábrán ugyancsak A elválasztót tüntettünk fel, melynek E befolyó csonkja, B elfolyató csonkja van. A belső —p— túlnyomás a —d— csövön át nemcsupán az elválasztó-1 50 ban levő folyadékok szintjére, hanem az S hurokcsőben álló vízoszlopra is hat. Ezfeel a nyomás kiegyenlítődik és a tartánynak a fenti egyenlet értelmében egyébként szükséges megnagyobbítását elkerül-55 jük. Az e'.választó méretei szempontjából döntő nyomási viszonyokat újból azokra az értékekre korlátoztuk, melyeket csupán a két folyadék fajsúlya közötti különbség határoz meg. Ezeket az 1/ egyenlettel elvileg megadtuk. Különösen a nyomóosz- 60 lop magassága nem képes már többszörös hatást kifejteni. További S2 hurokcsőben, mely csupán a víz kifolyatására való," csupán a belső és külső nyomás közötti nyomáskülönb- 65 iséget kell nem többszörözött mértékben szabályozni. Ehhez a legtöbb esetben egyszerű hurokcső elegendő, nagyobb nyomáskülönbségek esetében célszerűen szelepet iktatunk eléje, például a kondenz- 70 fazék ismert elve szerint. A kétféle különböző fajsúlyú folyadék szétválasztásán kívül gyakran egyidejűleg gázkiömlések is keletkeznek. Ezeket az elválasztó felső részében gyűjtjük és ősz- 75 szekötő vezetéken át újból a főgázvezetékbe vezetjük. A gázok jobb kiválasztása végett célszerűen még külön kezelő és elhárító lemezeket is rendezünk el. ' A3, ábra ilyen elválasztó berendezést 80 tüntet fel. A 2. ábra szerinti hurokcsövet és megkerülő csövet ebben az esetben egyszerűsített alakban az elválasztó belsejébe helyeztük. A 3. ábrán E-vel van jelölve az A elválasztó lefolyató ja, 85 B-vel a csekélyebb fajsúlyú folyadék kifolyatója, S-el a víz elfolyatására való hurokcső, d-vel a nehezebb fajsúlyú folyadék elvezető csöve, mely alsó végével a gáz nyomóterébe nyúlik és felső végén 90 nyitott úgy, hogy az elfolyó nehezebb fajsúlyú folyadékra a —p— nyomás is hat. C-vel van megjelölve az A elválasztóban összegyűlő gázokat a szétválasztandó folyadékból elvezető terelőcső. 95 Szabadalmi igénypontok: 1. Berendezés két egymással nem keveredő, különböző fajsúlyú folyadéknak nyo- 10 ° más alatt álló térből a közlekedő edények elve szerinti folyamatos lecsapolására, melyre jellemző, hogy a tartányban mindkét folyadék szintje a tartányban uralkodó nyomás alatt áll. I05 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, melyet a nyomótérből a nagyobb fajsúlyú folyadékkal töltött csőszárba vezető vezeték jellemez. 13. Az 1. igénypont szerinti berendezés ki- 101 viteli. alakja, melyre jellemző, hogy a nyomótéren belül nyitott függőleges cső
