132076. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kivonatoláshoz használt oldószerek kinyerésére

Megjelent 1943. évi november hó 3-án. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 132076. szám. IV/i. osztály. — E—5782. alapszám. Eljárás kivonatoláshoz használt oldószerek kinyerésére. Edeleanu Gesellschaft m. b. H., Berlin. W 8. A bejelentés napja: 1934. évi augusztus hó 18.* Németországi elsőbbsége: 1933. évi augusztus h& 26. 10 15 Szerves vegyületek keverékeinek .szelek­tív oldószerekkel összetevőire való szét­bontásánál egyetlen egységes szelektív ol­dószer helyett ujabban oly oldószerkeve­rékeket alkalmaznak, melyek egymásban teljesen vagy részben oldódnak és melyek közül legalább az egyik szelektív hatású. Ennek az oldószerkeveréknek vagy az ol­dószerkeverék összetevőinek az elbontandó szerves vegyületek egyes összetevőivel az eljárás folyamán kapott oldataiból való visszanyerése gyakran nehézségekkel jár, mely nehézségek az oldószerkeverék egyes összetevőinek tulajdonságaival, mint pél­dául forrpontjával, vízben való oldható­ságával függnek össze. Ennek a kérdésnek különösen nagy je­lentősége van a szénhidrogénolajoknak fo­lyékony kéndioxiddal való finomításánál, 20 az úgynevezett »Edeleanu« eljárásnál. Eh­hez az oldószerhez újabban a finomító hálás javítása végett segédoidószereketj mint benzolt vagy homológjait vagy kloro­formot, étert, szénkéneget vagy hasonló) hatású oldószereket, illetve oldószerkeve­rékeket adagolnak. Az oldószerkeveréknek vagy annak összetevőinek a kivonatból^ illetőleg a finomítványoldatból való eltá­volításánál a veszteségmentes kinyerés és a túlmagas kigőzölgési hőmérsékletek el­kerülése igen nagy jelentőségűek a ter­mékek kímélése érdekében, amit azonban 25 30 az eddig ismert eljárásokkal kielégítő móV don nem sikerült elérni. A találmány eljárás, mellyel az oldószer- 35 keverék visszanyerésével járó nehézségekéi leküzdöltük. A találmány szerinti eljárás alapgondo­lata abban van, hogy a kapott kivonato­lási termékekből az oldószerkeverék egyik 40 összetevőjével a keverék egyéb összetevőit kihajtjuk. Emellett önmagában közömbös, hogy a kihajláshoz az oldószerkeverék me­lyik alkatrészét alkalmazzuk; például a legalacsonyabb forrpontú, vagy a legma- 45 gasabb forrpontú vagy e kettő között fekvő forrpontú alkatrészt használhatjuk. A szén­hidrogéneknek kéndioxid és például benzol ^•'•v.írekével való fentemlített finomításá­nál az oldószerösszetevők kihajtásához te­hát mind a kéndioxidot, mind ped^g a segédoldószert, illetőleg, ha utóbbi keve­rék, annak egyik összetevőjét használhatjuk. Amig az oldószerkeverék egyik összetevő­jével való kiíúvatáskor az összes többi összetevőt nyom nélkül eltávolíthatjuk, a fúvaláshoz használt oldószer egy bizonyos része a termékben visszamarad. A kifú­vatáshoz tehát célszerűen oly összetevőt alkalmazunk, melynek maradéka a ter­mékből egyszerű eszközökkel és csekély energiaveszteséggel eltávolítható, vagype­dig, mely az előállított termék minősé­gének és az eljárás gazdaságosságánaki 50 55 60 * Ez a nap a 4030/1941. M. E. idején telt szabadalmi bejelentés napja. sz. rendelet 2. §-a értelmében a román hatóságnál annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom