132034. lajstromszámú szabadalom • Menetirányjelző, melynek karja kilendített helyzetében lengőmozgást végez

Megjelent 1943. évi Oktober hó 11-én JdAUÍAK KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 132084. szám. VH/i, (XX/a/2.) osztály. — B—15436. alapszám. Menetirányjelxő, melynek karja kitaidítetí helyzeiébi>n lengőmozgást végez. Robert Bosch G. m. b. H., Stuttgart. A hójelentés »iapfa: 1942. éivi május hó 1. — Németországi elsőbbsége: 1941. évi május hó 2. A találmány oly menetirányjelző, melyr nek elektromágnesesen működtetett és kilendített helyzetében fel és lefelé lengő jelzőkarja van, melynél a kar ide-5 oda lengését a jelzőkarr^al, vagy az elektród mágnes horgonyával működtetett, pillanatszerűén nyitó oly érintkezők létesítik, melyek csak a jelzőkar üzemen kívüli helyzetbe való visszavezetéséhez szükséges kap-10 csolási szünet után vannak ismét bekapj csolt állapotban. A találmány szerinti megoldásnál a mozgatható érintkezőt oly rúgó terheli, melyi az érintkezőket egymástól eltávolítani 15 igyekszik. Az érintkezőket nyugalmi állapotban és a jelzőkamak a kilendített helyzetben való mozgása közben oly emelő! tartja zárva, mely a jelzőkar kilendített/ .állapotában az érintkezőket egymáshoz szo-20 rító rugót szabaddá teszi és a rúgó szabaddá tétele után oly helyzetben áll, hogy az érintkezőket csak meghatározott idő múlva zárhatja újból, mely idő alatt az áramkör meg van szakítva. 25 A találmány szerinti szerkezetnél egyrészt elértük azt, hogy a kapcsoló lengőmozgását létesítő érintkezők pillanatszerűen nyitnak, ami az érintkezők élettartamát lényegesen megnöveli és a jelzőkészülék ki-30 fogástalanul működik, másrészt elértük azt, hogy az érintkezők újbóli záródása csak előre meghatározott oly hosszú szünet utam következik be, amely a jelzőkarnak lefelé, való haladásához elegendő. Emellett aké-35 szülék egyes elemeinek súlya kicsiny, az jelemek egyszerűek és a szerkezet áttekinthető. A találmány szerinti szerkezet egyik példaként! kiviteli alakját az ábrában két különböző kapcsolási helyzetben tüntet- 40 tük fel. Az 1. -ábrában a jelz'őkar: kilendített helyzetében van, a 2. ábrában a jelzőkart nyugalmi helyzetbe való visszatérése közben tüntettük/ 4í fel. Az 1. hordozólemezen van a 2 csapágy melyben az elektromágneses irányjelzőkészülék 3 jelzőkarját lengethetően ágyaz-: tuk. A 3 karnak az 5 vezetékbe csúszó 50 4 vezetőcsapja van. Az 5 vezetéket a 6 horgonnyal kötöttük össze, mely 7 szolé* noidtekercs magját alkotja. Az 1 hordozólemezen a lemezzel szénit ben villamosan szigetelt helytálló 8 érint-- 55 kezőt rendeztünk el, ezzel az érint-, kezővel szemben fekszik a mozgó 9 érintkező, amelyet az ugyancsak 1 hordozó lemezen rögzített 10 érintkezőrúgón erősítettünk meg. A 8 és 9 érintkezők a 7 te- 60 keres áramkörébe vannak iktatva. A 10 íúgó a 8 és 9 érintkezők közötti érintkezést megszüntetni törekszik. Az 5 vezetékben rugóval terhelt 11 emelőt forgathatóan ágyaztunk. A 11 emelőt 65 a 12 rúgó a 13 ütközőig forgathatja el. Az 5 vezetéken van a 11 kart menesztő 14 csap. A 10 érintkezőrúgó szabad 15 verge a 11 kar támasztékát alkotó 15 pihenőként van kialakítva. to