131972. lajstromszámú szabadalom • Belső fékkaros fékszerkezet önműködő utánállítással

4 131972 tett —8a— kár —9— íorgásosapján —10— fékkar eoyik végével elforoghatóán van ágyazva. A fékkiar az 1—3. ábra szerinti kettős fékkar is lehet. A —8— fékkulcshoz 5 két oldalt, ismert módon, a —2, 3—fékpofák szabad végeikkel rugósan támaszkodnak. A —8a— kar szabad végéhez, —30— csuklóscsap révén, —31— csavarorsó, a —10—fékkar szabad végéhez, —32—-csukló lóscsap révén, —33— csavarorsó van erősítve. A-—31— orsó bal menetű, mig a —33— orsó jobb menetű csavarorsó. A két csavarorsó szabad végei ismert —34— állítóanyával vannak összefogva. E —34— csa-15 varanya külső része fogazott —35— kerék gyanánt van kialakítva. A porvédősapka i—18— lemezének alsó részéhez —36, 37— karú —38— kilincs —39— forgáscsap és, kettős —39a— csapágy révéli van erősítve!, 20 úgyhogy a —38— kilincs —36— karja a —18— lemez —40— áttörésén átnyúlva a —35— kerék' oldalirányú elmozgási pá-Ihyába esik. A kilincs másik —37— karjiíi :—40a— áttörésen át a fogazott —35— 25 kerék alá nyúlik. A —38— kilincs a T—39a— csapágyíak között pl. oldalról ható rúgó nyomása alatt van {tartva, úgyhogy1 a —38— kilincs mindenkori elforgató ti helyzetében marad. í 30 Fékezéskor vagyis a —21— fékkábel meghúzásakor a —10— fékkarral együtt a- 31, 33— csavarorsós csatlakozás révén egyesi tett —8a— kar és ezzel együtt a —8— fékkulcs —F— nyíl irányában elfordul és a 35 —2, 3— fékpofákat ismert módon szétfeszíti. Tegyük fel, hogy a fékszerkezetnek az 5. ábra szerinti helyzeténél a —10— fékkarnak az —A— nyil irányában való m-eghú-40 zásakor, a rendes fékhúzőtúlnak megfeleílően, a —35— kerék az (eredményes vonallal feltüntetett helyzetig mozog el vágyja a fogazott —35— kerék —41— pontja —41'— helyzetig mozogva el —x— utat tesz 45 meg (5. és 6. ábra). Ez ehnozgás alatt a 6. ábra szerinti nyugalmi helyzetben levő —36— kilincskart nem érinti. Amikor a fékbetétek kopnak, akkor az —x— távolsági nagyobbodik, úgyhogy a —35— kerék a 50 —36— karhoz ütközik és azt a —G— nyil irányában elmozgatja, minek folyta» a —38— kilincs másik —37— karjla felfelel mozog. A kopás folytán a —35— kerék által megtett —x— út is nagyobbodik^, úgy-55 hogy a —35— kerék a —36— kart mind nagyobb mértékben mozgatja el, úgyhogy ennek megfelelően a másik —37— kaimind jobban kiemelkedik. Ha a fogazott —35— kerék elmozgása pl. — x — távolságig növekszik, akkor a kilincs —37— karjja 60 már annyira felemelkedet^ hogy fékezése 'ulán a—H— nyil arányában; visszafelé mozogó —35— kerék alsó, — y—foga a —37— kálihoz ütközik, minek folytán a fogazott —35— kerék és ezzel együtt a —34— csa- g5 Varanya az —J— nyil irányában elforog (6. és 7. ábra). Ez elforgassál egyidejűleg azonban a következő, elforgó1

—z— fog a —37— kart lenyomja, úgyhogy a —38— kilincs a 6. ábra szerinti, nyugalmi hely- 70 zetbe mozog vissza. A —35 kerék illetőleg a —34— csavaranya elforgásakor a —3rj 33— csavarorsók —K, L— nyilak irányában elmozognak és elmozgásuk közben a—8a— emelőkart és ezzel együtt a —8— fékkart 75 megfelelő szöggel elforgatják, úgyhogy a —8— fékkar a kopás mértékének megfelelően most már nagyobb karral támaszkodik a '—2, 3— fékpofák szabad végeihez. Amint a fékbetétek tovább kopnak a so művelet ismétlődik és a —8— fékkulcs önműködően tovább állítódik. Szabadalmi igénypontok: 1. Belső fékkaros fékszerkezet önműködő ulánállílással, melynek forgáscsap illető- 85 leg csapok körül, tengely, úgynevezett fékkulcs elforgatása révén, mozgatható fékpofájuk van, jellemezve a fékdob belsejében elrendezett féket működtető kar (pl. 10, 11) és a fékkulcs (pl. 8) közé iktatott, 90 a fékpofákat a kopás mértékének megfelelően, a [fék működtetése révén befolyásolt, önműködő utánállító szerkezetteL ;

\ 2. Az 1. igénypont szerinti fékszerkezet 95 kiviteli alakja, jellemezve a fékdob belsejében, a fékkulcs (pl. 8) forgáscsapján egyik végével, illetőleg végeikkel elforgathatóan ágyazott fékkarral illetőleg karokkal (pl. "lO, 11) és a fékkulcshoz szi- 1C0 lárdan erősített emelőkarral (pl. 8a), mely emelőkar a fékkaron (pl. 10, 11) elforgathatóan elrendezett körevolvens alakú ilr letve emelkedő pályájú testhez'.(pl. 14) támaszkodik, jellemezve továbbá azzal, 105 hbgy e test a fékkarral oly kényszerkapcsolatban van, hogy az a fékkar működtetésekor a fékbetét kopásának mértéke szerint szakaszosan továbbfordul és az emelőkart (pl. 8a) illetőleg íékkulcsot no és ezzel együlta fékpofákat önműködően;, a kopás mértékének megfelelően, utánállítja.