131972. lajstromszámú szabadalom • Belső fékkaros fékszerkezet önműködő utánállítással
Megjeleni 1943. évi szeptember hó 15-én< MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 131972. szám V/ie/1. osztály. — U—1125. alapszám. Belsői fékkaros fékszerkezet ikimüködő ulásiállitássíil. Uhri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyár cég, Budapest A bejelentés napja: 1942. évt május hó 15. Az ismert belső fékpofás, fékkarral működtetett fékek általános hátránya, hogy a fékpofák kopása vitán a fékpofák utánállítása általában körülményes és hossza-5 dalmas művelet. A találmány szerinti fékszerkezet fékpofáinak eílíiasználódása illetve kopása miatt a szerkezetet nem kell utána: állítani, mert a fékbetétek bizonyos mérvű elko~ 10 pasa után az ulánállítás a fékkar szokásos elmozgatásakor ille'.őleg visszaengedésekor teljesen önműködően megy végbe. A találmány szerinti fékszerkezet karral működtetett mindenfajta, ismert féknél pl. 15 belső fékpofás féknél, szalagféknél, légféknél stb. előnyöjen használható. Előnye, hogy a fékkarok a fékdob belsejében, teljesen zárt helyen vannak és hogy kényszermozgású részekből van összetéve, úgyhogy 20 az esetleg a szerkezet közé jutó por, stb. a szerkezet működését károsan nem "befolyásolja. Különös előnye e szerkezetnek,, hogy a íékbeiéjek teljes elkopására a szerkezt önműködően figyelmeztet, amennyi-25 ben a teljes elkopás és az utánállítási lehetőség kihasználása után a fék nem fog, aminek további előnye, hogy a fékpofák a fékdobbal nem érintkezhetnek és nem kophatnak el, ami egyébként az ismert fék-30 szerkezeteknél a felületes kezeléskor gyakran előfordulhat. Előnye még e fékszerkezetnek, hogy a fékpofák kopása után a fékkarokat sem kell utánállítani, mint pl. ráfutófékeknél, mert a fékkarnak a hatá-35 sos löketet megelőző üres járása egy bizonyos, meghatározott érLéket sohasem lép túl. A találmány lényege, hogy a fékkar nem közvetlenül adja át |az erőt a fékkujesnak,, , hanem a féket működtető kar és a fék- 40 kulcs közé a fék önműködő utánállítását foganatosító szerkezetet iktatunk be. Az egyik kiviteli alaknál a fékkulcs külön emelőkarral van szilárdan egyesítve, melj emelőkar a fékkulcs forgáscsapja körül 45 szabadon elforoghatóan ágyazott, kettős fékkar között elforoghatóan elrendezett körevolvens alakú test oldalának támaszkodik. E test a fékkaron kívül helytállóan ágyazott forgatókilinccsel kapcsolatos 50 kilincskerékkel van szilárdan egyesítve. A fékkar meghúzásakor a fékkar az1 evolvens révén az emelőkamak illetőleg fékkulcsnak adja át az elforgató erőt. A fékbetét bizonyos mérvű elkopásánál, a fékkar meg- 55 húzásakor, a továbbítókilincs a kilincsikerék következő fogközébe csappan és a fékkar visszaengedésekor a helytálló kilincs a fékkarral együtt visszafelé mozgó kilincskereket egy foggal elforgatja, úgy- 60 hogy a vele egyesített evolvens is bizonyos szöggel elfordul. Ez elforduláskor az evolvens az elfordulás szögének megfelelő na' gyobb sugárral a fékkulccsal egyesített emelőkarhoz támaszkodva azt továbbállít- 65 ja, minek folytán a fékkulcs is nagyobb karral támaszkodik a fékpofák szabad végiéinek, úgyhogy a következő fékező műveletnél a nagyobb karnak megfelelő mértékben fogja a fékpofákat szétnyomni, A 70
