131968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok, különösen szálak és szövetek cellulózaoldatokkal való kezelésére
2 1319 6 8. A rostos anyagok előzetes kezelésével a rostba előnyösen csupán oly mennyiségű oldószert viszünk, hogy: a 'kezelt rojs't a cellulózaoldalnak oldószert ne adjon le, tehát 5 az oldat jelentős mértékben ne híguljon» hanem az előkezelt rost és az oldat között egyensúly állapot álljon be. Az oldószer felesleget az előkezelt rostos anyagból például kinyomhatjuk, leszivathaljuk, röpít-10 be tjük vagy adott esetben részleges szárítással távolíthatjuk el. Ha az oldószer valmcly anyagnak vizes oldatából van, a rostos anyag előzetes kezelésénél a helyes töménységre is ügyel-15 nünk kell, hogy a kívánt legyensúlyállapolot elérjük és mind a cellulóziaoldószer mennyiségének csökkenését, mind pedig a cellulózaoidat nem kívánt hígítását meggátoljuk. ! r 2o " Az előzetes kezeléshez használt oldat töménysége a rostos anyagnak a szóban levő oldószerrel szembeni fajlagos elnyeletők'épességétől függ és a rostos anyagok faj-Iája, valamint az oldószer fajtájíu és u 25 munkamód szerint változik. A cellulózaoldat huzamosabb, zavarmentes használata szempontjából általában elegendő, ha a szóban levő oldószereket az előzetes kezeléshez körülbelül oly töménységben alkalmazzuk, amilyen töménységben azok .a cellulózaoldatban is jelen vannak. Az előzetes kezeléshez alkalmazott szer az alkalmazandó cellulózaoldat fajtája sze,_ rint különböző. Kismértékben étierezett cellulózához vagy celliil|ó.z|axía:ntogicnái:boz például alkálilúgot, illetőleg nátronlúgot, rézoxidammoniákcellutözaoIdátok ©setében az előzetes kezeléshez ammoniákot használunk. Ha a cellulózát cinkkiöridban vagy kalciumrodanidfaan oldva alkalmazzuk, akkor az előzetes kezeléshez az utóbb említett anyagokat használjuk. A nagymértékben éterezett és csupán szerves oldiószerek!be,n oldódó oellulóizáknak csekély gyakorlati jelentőségük van, ezzel szemben a. kö; zepesien éterezett, vízben oldható oellulóza^éterek mindenképen tekintetbe jönnek. Az ilyen oldatok alkalmazásakor a roslps anyagot előzőleg megfelelő mennyiségű szerves oldószerrel vagy vízzel telítjük. A találmány szerinti 'eljárást az aljábbi példák kapcsán bővebben magyarázzuk. Az; eljárás természetesen nincs a megadott példákra korlátozva. 1. példa. Pamutból vagy cellulózaműrostból vagy ezeknek az 'anyagoknak egymással vagy egyéb rostokkal valói keverékéből készített szövetet oly vizes nátronlúgos oldatta,!/ 60 kívánunk kezelni, mely me til cellulózát, etiloellulózát, propiloeUulózát, oxieliloellulózát, oxipropiloeH'ulózát vagy oxi- vagy hidrooellulőzát vagy ezek keverékét tartalmazza. Ha a cellulóza,szárinazék'Oildat: 65 1—lOo/o nátronlúgot tartalmaz,, akkölr a szövetet előzőleg 1—10«/o nátronlúgoldáliojn vezetjük át vagy ilyen oldattal egyéb megfelelő módon átitatjuk, A nátront lúgoldat feleslegét tetszőleges mőjdbn, 70 például kinyomással, leszivatássial, sajtolással vagy röpítesse! 'eltávolítjuk. A szövetet ezután a cellulózát tartalmazó' oldattal kezeljük. A szövet az oldal egy részét változatlan összetétellel felveszi 73 és az oldat további része ugyancsak v,ált(^zatlan összetétel lel mariad' vissza, mert a szövet rostjainak belsejében azonos ozmotikus nyomás uralkodik, mint kívül. Fo;lyamatos üzemben előnyös, ha az előzetes 80 kezeléshez használt nátronlúgoldat töménysége megfelel a cellulózaoidat készítéséhez alkalmazóit nátronlúg töniénységének, azonban e két töménység1 kis mértékben eltérő is lehet. ^ 2. példa. Az 1. példában megadott módon szövet helyett szálakat Vagy szálcsoportokat kezelünk. , ! 3. példa. ^ 90 Az 1. és 2. példában megadott módon! járunk el, azzal a különbséggel, hogy a cejllulózaszármazéknak nátronlúgban való, oldata helyett oly oldatot alkalmazunk, niely oellulóza-xantogenátol vagy az 1. példában; 95 említett vegyületek egyikének xantogenátját tartalmazza, 4. példa. Az 1. és 2. példában megadott módon« dolgozunk azzal a különbséggel, hogy a ioo cellulózaszármazéknak nátronlúgban való oldata helyett a cellulózának vagy az 1. példában említett Gellulázaszármazékoknak rézoxidammoniákban való oldatát alkalmazzuk. Ebben az esetben a szálakálí ioä vagy szövetet előzőleg vizes ammoniákoldattal kell telítenünk. ' 5. példa. Az 1, és 2. példában említett nátronlúgos, oelhilózaszái-mazékoldat helyett oly oldatot H0 alkalmazunk, melyben a cellulóza vagy annak származékai, vagy mindkettő tömény sóoldatokba n, péld áuI kalciumr od anidba 11,
