131968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok, különösen szálak és szövetek cellulózaoldatokkal való kezelésére

Megjelent 1943- évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI U SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131968. szám, XIV/a/l. (X1V/P.) osztály. — T—8835. alapszám. Eljárás rostos anyagok, különösen szálak és szövetek cellulózaoldatokkal való kezelésére. „Texis" Sociéíé Anonyme Textile, Zürich. A bejeJcníés napja: 1942. évi február hó 27. Németországi elsőbbsége: 1941. évi február hó 28. A találmány eljárás rostos anyagoknak, különösen naiiv vagy regenerált cellulózából vagy ezek származékaiból készült, vagy ezeknek az anyagoknak egymással vagy 5 egyéb növényi, állati vagy mesterséges• ros^ tokkal való keverékeiből készüli szövetek vagy szálak ccllulózaoldiatokkal és/vagy celhdózaszármazékoldalokkal való folyamatos kezelésére. Cellulóza-oldatokkéntkü-10 ]önösen az alkil-, ari.1-, «ralkil- és oxalkilcellulózák oldatai jönnek számba, mely íinyagiok az eterezés foka szerint alkálilúg;ban, vízben vagy szerves -oldószerekben oldódnak. Ezeket az oldatokat az alábbiak-15 ban általánosan cellulőzaolda toknak nevezzük. Ha a fentebb cmlíteit összetételű rostos anyagokat folyamatosan oly oldatokkal kezeljük, melyek kolloidosan oldvia ocj-20 hilózát vagv .annak származékait'tartalmazzák, ,akkor az a hátrány mutatkozik, hogy az oldat mindinkább sűrűnfolyóssá válik, sőt koagulál. Kézenfekvő volt az a feltevés, hogy az oldatba; a rostos anyagból oly 25 idegien anyagok jutnak, melyek az oldatot besűrítik, illetőleg kóagulálják. Beható vizsgálatok alapján kitűnt, hogy az említett hátrányok elsősorban egyéb' okokra vezethetők vissza. A cellulózaros-30 tok, különösen a lúgozott vagy fehérített pamut vagy egyéb növényi rostok, valamint regenerált cellulózaroslok cellulózaoldatokkal, illetőleg cellulőzaszármazékok oldalaival 'érintkezve viszonylag több oldószert vesznek fel, mint oldott cellulózát, illei-ő-ieg oldott cellulózaszármazékot. így például valamely vízben oldható cellulózaéter vizes oldalából ezek az anyagok a vizet nagyobb mértékben vonják cl, úgyhogy az oldat cellulózaéterben feldúsul. Ha nátronlúgban oldható cellulózaszármazékot alkalmazunk, akkor az említett jelenségen kívül a marónátron a rost felületén át a rost belsejébe diffundál, miközben a rostos anyag szemiperincabililása következtében meggátolja, hogy az oldott cellulózaszármazék a rost belsejébe hatoljon. A találmány szerinti eljárás alapját a fenti felismerések alkotják. A találmány értelmében a rostos anyagot cellulózaoldat Lal való kezelése előtt az oldószerrel telítjük, illetve annak oldatával itatjuk át. »Oldószer« alatt az alábbiakban általában nem csupán folyékony anyagokat mint; például vizet vagy szervetlen vagy szerves oldószerekel, illetőleg ezek keverékeit értjük, hanem egyéb oly airyagokat is, melyek oldott állapotban cellulózát, vagy annak származékait oldani, képesek, mint például az alkálilúgok, rézoxidammoniák stb. Ha a cellulóza oldásában több anyag vesz részt, akkor többnyire elegendő, ha a rostos anyagot ezeknek az anyagoknak egyik lényeges összetevőjével kezeljük. A találmány szerinti eljárással rostos anyaglaak 65 cellulózaoldattal való kezelésekor az oldószer mennyiségének csökkenését és ezzel az oldat besűrűsödését vagy koagulálását meggátolhatjuk. 40 45 50 55 60