131935. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőedények, különösen ultrarövidhullámú csövek csőalakú üvegfalán átvezető lemezalakú fémes átvezetések előállítására

2 1319 3 5. lehetséges betartani, mert az üveg a legtöbb esetben igén egyenlőtlenül lágyul. Ennélfogva oly forrasztásokat, mint amilyenek üreges testű rezonátorok számára szüksé-5 ^esek, csakí nehezen lehet készítgni. Az üreges testű rezonátoroknak a kisütöedénvben előállított elektronis>ugárraI való csatolása céljából az üreges testű rezonátorojkat általában két rekesszel kell ellátni, me-10 Iveken az elektronsugarakat átvezetjük. Adott esetben rekeszek helyett rácsokat is alkalmazhatunk. Emiatt a 2. ábrában vázlatosan bemutatott vákuumtartó forrasztásokra van szükség. Az —1— és —2— üveg-15 csövek közé —3— rekesztesl a —'2— és •4-- üvegcsövek között pedig további —5— rekesztest van beforrasztva. Az eddig ismeretes eljárásoknál rendkívüli nehézséget tokoz a —3— ós —5— rekeszeket az —i 20 2— és —4— üvegcsövekkel vákuumfarlóan úgy összehegeszteni, hogy a rezgési folyamatok számára lényeges —d— távolság meg >ne változzék. Mivel fernicó, mint rossz villamos ve-25 zető a forrasztások számára nem jön tekintetbe, más fémekre kell áttérni A tárcsabeolvasztások munkaanyaga számára pl. különösen célszerűnek mutatkozott a vörösréz. Adott esetben vörösrézzel bevont 30 íernicól is használhatunk. Ezek a fémek a ilevegőn könnyen oxidálódnak, miértis a forrasztást védőgázlégkörben kell elvégezni. A találmány eljárás villamos kisútőedé-35 nyék különösen ultrarövidhulláim! csövek csőalakú üvegfalain átvezető lemezalakú átvezetések előállítására, mellyel a fent említett nehézségeket kiküszöbölhetjük. A találmány értelmében a csőalakú üvegrésze -40 ket az összeforrasztási helyeken a fémhez. előnyösen a vörösrézhez megfelelően megmegválasztott forrasztóüveggel vonjuk be és az üvegcsöveket a fémes átvezetésekkel védogázléglífórhen, előnyösen tiszla nitrogénben 45 melybe mialatt a fémrészek magas hőmérsékleten vannak, csekély mennyiségű oxigént vagy levegőt adunk hozzá — nagyfrekvenciájú izzítással forrasztjuk össze. Azok az üvegfajták, amelyeknek kiterje-50 ,dési tényezői a Vörösrézéhez közel állanak, igen lágy üvegfajták.' Abból a célból, hogy az effajta lágy üvegek alkalmazásával előálló nehézségeket elkerüljük, a keményebb üvegből való üvegcsöveket a vörösréznek 55 megfelelő lágy üveggel akként vonjuk be, hogy a csővégek homlokfelülelén és adott esetben 'néhány íiniliméteres írészén Mgy üvegréteg van. Ezt akiként érhetjük ei. hogy az üvegcsöveket a lágyabb üveg olvadékába mártjuk. A 3. ábra —1— üveg- 60 csövet mulat, mely egyik végén a lágyabb —6— üveggel van bevonva. A lágyabb üveg lágyulási pontja célszerűen 50''-kai fekszik a keményebb üveg lágyulási pontja alatt. A tárcsák nagyfrekvenciájú hevítése- t5 kor egyszerű módon sikerül a hevítést ngy irányítani, hogy bár a lágy üveg eléggé meglágyul, a keményebb üveg még nem lágyul. Ily módon,a 2. ábra szerinti forrasztásoknál a --d - távolságot pontosan 70 betarthatjuk. Ä fent ismertetett beforrasztásoknaí az üvegnek a fémrészen lényegesen jobban kell tapadnia, mint a közönséges átvezető b:--forrasztásoknál. Ez azért szükséges, mert 75 a tárcsás bef orrasz táisnál a fémet nem ágyazzuk be az üvegbe bensőleg. Az! tapasztaltuk, hogy az üveg a fémhez jól tapad, ha a fémet oxidáljuk. Az oxid ugyanis nyilvánvalóan oldódik az üvegben vagy az- 80 zal vegyületet alkot. Magában véve ismeretes, fémrészeké! az üveggel való összeforrasztás '»lőtt oxidálni. IIa előnyösen vörösrezet használunk., akkor az ismeretes összeforrasztásoknál a be- 8;) forrasztási hely vörös színezése jelzi, hogy a kuprioxid ja megolvadt üveg oxigénelvonása következtében kuprioxiddá alakult át. Védőgáz alatt effajta forrasztásokat gyakorlatilag csak nagyon nehezen tudunk 90 elkészíteni, ha a fémet előzőleg oxidáljuk. Rendkívül nehéz ugyanis az oxidálás mértékét pontosan betartani. Ha a fémet túlerősen oxidáljuk, a tapadás rossz és a/ oxid lepattogzik. Ma ellenben a fémet túl- 95 kevéssé oxidáltuk, az oxidréteg az üveget teljesem redukálja, úgyhogy rosszul lapadó beforrasztást nyerünk. A találmány .szerinti eljárásnál a jó tapadás elérése céljából a nagyfrekvenciájú izzítás folyamán, ÍG0 illetve mialatt a fém magas hőmérsékletű, a védqgázhoz meghatározott mennyiségű oxigént vagy levegőt adunk hozzá. Az adalékul alkalmazott oxigén, illetve levegőmennyiség az összeforrasztandó fémrészek nagysága- 105 hoz igazodik. Pl. 40 mm. átmérőjű tárcsánál 10—-1.5% levegőt vagy 5% oxigént vezetünk be a célszerűen tiszta nitrogénből álló védőgázba. Az oxigén a vörösrezet oxidálja, amit a vörös rézoxid rétegen ismerhetünk fel. A találmány szerinti eljárásnak további