131918. lajstromszámú szabadalom • Kesztyű

Megjelent 1943. éti augusztus hó 17-é«. >MikG?fAR KIRÁLYI <^^BÍ SZABADAMI:B®ÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131918. szám I/d. osztály. — "N. 3731. alapszám. -Kesztyű. Metfíeld András Itesztyűsmester, Budapest. A bejelentés napja: 1942. évi április hó 'i9. A kesztyűket kezdettől .'fogva a jobb- és balkéznek megfelelően, vagyis úgy készítet­lek, hogy egy kesztyűpár egy|-egyL kesztyű­jét csak ,a jobb- vagy csíak a balkézen le-5 betett viselni. Ez számos esetben az' isme­retes kellemetlenségekkél, illetve kényel­me tlenségekkel járt és különösen siető em­bereknél sok zavart okozott és végül a kesztjáík előállítását, nevezetesen kiszabá­lö sat és varrását sajátos, aránylag körülmé­nyes, szükségképeni módszerekhez kötötte. A találmány mindenekelőtt azon a meg­fontoláson alapszik, hogy a kényesebb igé­nyeket kielégítő női és férfi divatkesztyűk 15 kivételével, minden más esetben, tehát igen nagyszámú esetben, melyben a divat -kör­vetése nem okvetlenül szükséges, a meg­rögzött hagyományos szokástól el lehet (érni és oly kesztyűk előállításai céjlozhial-20 juk, melyeknél egy-egy személy kesztyű­párjának bármelyik kesztyűje bármelyik kézen viselhető. Az ily viseletnek kényelmi és egyéb előnyei nyilvánvalóak, elannyira, hogy azzal is lehet számolni, hogy ezekre 25 az előnyökre való tekintettel még a divat­kesztyűknél is sor kerül a szóbanforgó át­alakításra. Az utóbbi mindlenesetre igen alkalmas gyermekkesztyűkhöz és valamely munkával is kapcsolatos fjérfi és női kesz-30 lyukhoz, pl. hideg időben, a szabaídbíatL dol­gozó munkások, különösen szerelők:, ka­tonák, gépkocsivezetők' vagy más oly sze­mélyek részére szánt kesztyűkhöz, akiknek valamely munka elvégzéséhez iaz egyik vagy 35 másik kesztyűt le kell húzniok, majd fel­ölleniök. A találmány lovábbá azon a lelis­merésen alapszik, hogy a keszlyűkészítós eddigelé \állozatlan. hagyományos módj i annak lulajdoníthaló. hogy :i kesztyűk elő­állításánál híven követték a kéz anatómiai 40 alkalál. Uu 1 önösen a hüvelykujj-résznél .1 hüvekkujj tövének a tenyér belső területi részéből való kiindulását. Hz azonban, mini az alábbiakból kitűnik, a kellő keszlyíí­használalnak nem szükséges feltélele. 45 Ehhez képest a találmány szerinti kesz­tyűt az jellemzi, hogy a hüvelykujj-rész töve bármelyik kézen való viselethez sza­bottan, a mutatóujj-rész külső határvona­lának folytatását alkotó kieszityűiszéllel van 50 egyesítve. Ez az egyesítés akár úgy fogana­tosítható, hogy a kesztyű egy-egy lapját la hüvelykujj-rész egy-egy lapjával egyidarab-i ból készítjük (pl. kivágjuk Vagy csákozzuk), akár pedig úgy, hogy a hüvelykujj-részt 55 az említett kesztyűszélhez vanjjuk vagy (egyik vagy másik Vagy mindkét oldalán bőr helyett textilanyagból készült kesztyűk esetén) hozzákötjük, horgoljuk Vagy varr­juk. A kesztyűknek a találmány szerinti' 60 alakításából folyik és la kesztyű felhúzá­sakor nyomban megállapítható:, hogy ha bármelyik kesztyűt az egyik kézre felhúz­zuk, ugyanaz lehúzva és 180°-kál megfor­dítva a másik kézre éppen olyan jól felhúz- 65 ható és viselhető. Ezen a kényelmi és célszerűségi szem­ponton kívül a találmány a kesztyűk elő­állítása tekintetében is tetemes idő-, mun­ka- és költségmegtakarítást lesz lehetővel, 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom