131887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lemez-, főleg rézlemezborítású csövek előállítására forraszréteg közbeiktatásával

Megjelent 1943. évi augusztus hó 17-én, MAGYAR KIRÁLYI ^HSK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131887 szám. Xll/e. (V/e/l.) osztály. — M—12100. Eljárás lemez-, főleg rézlemez borítású csövek előállítására íorraszréteg közbeiktatásával. Mannesmannröhren-Werke, Düsseldorí. A bejelentés napja: 1941. évi szeptember hő 9. Németországi elsőbbsége: 1940. évi szeptember hó 28. Ismeretes, hogy fémeket, főleg acélt más fémekkel, pl. rézzel, egyidejű nyomást és hőhatást alkalmazva, szilárdan össze lehet kötni. Ha lapos keresztmetszeti alak-5 ziatokról, pl. lemezekről van szó, akkor nem lépnek fel nehézségek, feltéve, hogy gondoskodunk oxidáló befolyásoknak an egyesítendő felületektől való távoltartásai ról. Más a helyzet azonban lemezborításúi 10 csövek előállításánál. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy a csöveknek a leginkább' használatos csőhengerművekben való hengerlésekor sohasem kerül az egész keresztmetszet egyidejűleg nyomás alá, hanem a 15 keresztmetszet nyomott részei mellett nem nyomott részek feküsznek és ennélfogva, megnyúlási és eltorzulási jelenségek- lépnek fel, ami elejét veszi a megbízható öszszehegeszLésnek. A zarándokhengerlési el-20 járásnál érthetően különösen nagy nehézségek mutatkoznak. Az alap-munkadarab és a lemezborítás közötti minél jobb kqtés elérésére forraszkötést javasoltak, amelynél az alapanyagot 25 pl. vasat rézlemezzel való borítás előtt horganyréteggel latjuk el. Rézlemez borítású acélqsövek előállításánál tehát e javaslat szerint la horganyozott acél-munkadarabot először a bevonó fémmel összeillesztjük 30 és hidegen húzva, vagy hengerelve hozzuk szoros felfekvésre. Ezt követőleg az így egyesített munkadarabot annyira felmelegítjük, hogy a horgany a réz-borítással' forraszréteget alkot. Ezután a munkadarabot, mialatt még folyékony a közbenső 35 forraszréteg, húzó vagy hengerlő műveletnek vetjük alá, hogy a felesleges forraszt az alakítóiryomással kinyomjuk és eltávolítsuk. Ezzel az eljárással azonban — mint ki- 40 serietekből is kitűnt — nem kapni olyan rézlemez borítású acélcsöveket, amelyeknél mindenütt megbizható a kötés az alapanyag és a rézbevonat közt, főleg ha zarándoklépésű hengerművön történik a 45 hengerlés. Ennek oka az, hogy hengerlés közben, míg a forrasz folyékony, nincsen kötés a rétegek közt és hogy a csőhengerlésnél beálló különféle nyúlások és torzulások kedvezőtlen módon jutnak érvényre, 50 (amennyiben a rézbevonat sok helyen elválik az alapanyagtól, ez pedig meggátolja vagy kérdésessé teszi ezeken a helyeken a szoros kötést. Minthogy egyébként a rézbevonat alakváltozási ellenállása más, mint az *3 adói alapianyagé, a két anyag, — amelyeket folyékony forraszréteg nem tart össze — más-más nyúlást szenved. Nem csodálni való tehát, hogy ezzel az ismeretes eljárással nem lehet használható és kifogásta- 60 lan lemezborítású csöveket elqallitanA.' Egyébként is alig tételezhető fel, hogy az említett zarándoklépéses eljárás egyáltalán alkalmas legyen a felesleges forrasz teljes kinyomására; inkább azzal kell szá- 65 molni,. hogy a zarándoklópéshez igazodvlaj