131879. lajstromszámú szabadalom • Üregbe légzáróan beolvasztott fémdrót alkotta alkatelem főleg elektroncsövekhez

Megjelent 1943. évi augusztus 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131879. szám. VII/j. (Vll/h., XVII/e.) osztály. — 1—4370. alapszám. Üvegbe légzáróan beolvasztott fémdrót alkotta alkatelem, főleg elektroncsövekhez. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r. t., Újpest. A bejelentés napja r 1941. évi július hó 9. A találmány az üvegbe légzáróan beolvasztott, külső végével rendszerint egyben árambevezetőpeeket is alkotó fémdrót alkotta alkatelem, főleg árambevezetés, légmente-5 sen lezáradó tartályokhoz, főleg sajtolt üvegtalpú elektroncsövekhez és célja az ilyen árambevezetéseknél bizonyos esetekben fellépő tömítetlenségek kiküszöbölése. Sajtolt üvegből való olyan talpakat, melo lyek árambevezetőinek a szabadba nyúló vége egyben érintkezőpecket alkot és ennek megfelelően meglehetős vastagra van méretezve, rendszerint a tárcsaalakú karimás talpával azonos átmérőjű hengeres 15 üvegburához szoktak olvasztani, melyben a talpon átnyúló árambevezetődrótok által hordott eiektródarendszer foglal heryet. Az ilyen elektroncsövek aránylag kis méretűek, főleg hordozható készülékekben 2ü használatosak és árambevezetőiket 1 mm fölötti átmérőjű krómvas drótokból szokás • készíteni, melyek összetétele úgy van meg választva, hogy hőkiterjedési együtthatójuk az üvegben tartósan légzáró beolvasztást 25 lehetővé tegyen. A gyártási tapasztalat azt mutatta, hogy az ilyen csövek meglehetős nagy százaléskánál az árambevezetők beolvasztási helyein lassú levegőbeszívárgás észlelhető, 30 még kifogástalan anyagok és igen gondos gyártás esetén is. E káros jelenség okát abban a csak számos keresztmetszeti csiszolat mikroszkópos metallográfiai vizsgálata alapján kimutatható tényben állapítot-35 tuk meg, hogy az árambevezetőkként használt húzott drótok felületén gyakran repedések vannak. Ezek a drót húzásánál valószínűleg az anyag meglehetős ridegsége folytán keletkezett rendkívül szűk, de gyakran számottevő hosszúságú és néhány 40 századmilliméter, sőt esetleg tizedmilli'méter mélységű repedések, melyekbe az olvasztott üveg még erősen hígfolyós volta és nagy sajtolónyomás esetén sem tud behatolni, az árambevezetődrótok felülete és az 45 azt borító üveg közötti mikroszkópiai finomságú légbevezető csatornákat alkotnak-Ha egy ilyen csatorna hosszú, hogy az árambevezetődrót üveggel borított részein mindkétfelől túlnyúlik, a rajta keresztül 50 végbemenő légbeszivárgás ía cső vákuumát fiuvid idő alatt lerontja. A fenti hiba felismerése után kiküszöbölése egyszerűnek látszott olymódon, hogy a dróthúzás kellő véghezvi'elével e repedések 55 keletkezését elkerüljük, mi azonban nem sikerült. Ugyancsak nem lehetséges a hiba kiküszöbölése a drótok galvanikus fémbevonásával sem, mert az elektrolit nem' tud a szűk repedésekbe behatolni és így őket tö- 60 mítően kitöltő fémbevonatot nem kaphatunk. A repedések méretei, alkata és a— radiálistól rendszerint -eltérő volta pedig más bevonó eljárások használata esetén sem teszi lehetővé, azt, hogy a repedéseket 6í is tömítően elzáró fémbevonatokat lehessen a drótokon készíteni, — eltekintve attól; hogy ezen egyéb eljárások legtöbbje költséges volta folytán amúgy sem jöhet szóba. Azt találtuk, hogy a fenti hibát tökélete- 70