131800. lajstromszámú szabadalom • Hajtószíj

Megjelent 1943. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BlfiQSAG SZABADALMI LEÍRÁS 131800. szám V/e/l. oszlály. — K—15702. alapszám. Hajtószíj. Zwillínger Győző íngatlanügynök budapesti lakos, mint Kardos Mihály gépszíjgyártó szegedi lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1942. évi március hó 21. Tömör bőrhaj tószí jak helyett már ajánlották haránt csapszegek révén egymáshoz erősített, egymáshoz képest csuklózö^ láncszemszerű tagokból álló haj tószí jak 5 alkalmazását, aholis a tagokat bőrdarabokból bo7ták létre. Az ilyen hajtószíj ak előnyei, hogy a tömör hajtószíjaknál vastagabbra és így erősebbre készíthetők, továbbá !az utóbbiaknál (hosszirányban) hajt-10 lékonyabbak és így aránylag kicsiny szíjtárcsák köré is könnyen hajlíthatok, végül pedig hulladékbőrből készülhetnek. Javasolták továbbá az említett lánctagok gyártását bőr helyett fából vagy ke-15 niénypapír-rétegekből, mely utóbbi esetben a hajtószíj szakítószilárdságát közbeiktatott fémlemeztagokkal kellett elfogadható értékre növelni. A papír gyors kopása miatt azonbian a fémlemeztagok rövid 20 idő múlva a szíjtárcsákon meg nem engedhető mértékben csúsztak és azokat rongálták is. A homogén fatagok hátránya viszont az, hogy azok furattal gyengített végei gyakran kiszakadnak. E hátrányok 25 kiküszöbölésére a fémlemeztagoklat elhagyták és a fatagokat furnírlemezekből ragasztották össze. Ilymódon azonban csak csökkenteni lehetett iá kiszakadások gyaikoriságát, mert ha azokat lehetőleg teljesen 30 ki akarták volna küszöbölni, akkfor bizonyos nagyságú erő átviteléhez aránylag túlnagy méretű, igen súlyos hajtószíjat kellett volna használni. Az eredmény az volt, begy a gyakorlatißri ilyenfele haj-35 tószíjak sem váltak be,! ill. azokat a legnagyobb bőrhiány esetén sem alkalmazták. A találmány célja láncszemszerű tagokból összeállított olyan hajtószíj létesítése, amely kicsiny méretek és súly mellett, rongálódás veszélye nélkül, az eddig ismertté 40 vált lánctagos hajtószíjakhoz viszonyítva lényegesen nagyobb erőket tud átvinni^ úgyhogy az olyan nagy teljesítményekhez is használható, amelyekhez az ismert fm-nirtagos hajtószíjakat gyakorlatilag már 45 egyáltalán nem lehetett alkalmazni. A találmány szerint evégből a tagok felfűzésére való haránt fémpálcákat vagy haránt fémhuzalszakaszokát fából vagy kopásálló műanyagból készült tagok és 50 ezek között elszórtan elrendezett fémlemeztagok kötik egymáshoz, mely utóbbiaknak a hajtőszíjra merőlegesen mért sz& lessége mindenütt kisebb az egyéb tagok ugyanilyen irányú legnagyobb méreténél. 55 Az utóbbi meghatározás szerint tehát a fémlemeztagok sehol sem érnek a hajtószíj bármelyik felületéhez. Ilymódon azt érjük1 tel, hogy ä fémlemeztagok hosszú idő múlva sem jutnak érintkezésbe a szíjtárcsákkal, 60 annál is inkább nem, mert mind a kop*«í álló műanyagú tagok, mind pedig a keményfa tagok — különösen, ha ezek magában véve ismert módon furnírlemezekből vannak összeállítva — az eddigi tapíasztl* $4 lalok szerint rendkívül lassan kopnak. Műanyagra példák: bakelit, gálacit, celluloid, oellon, bizonyos műbőrök, műgumik. A fát előnyösen valamely szokásos szilárdító vagy tartósító anyaggal áütatva alkalmaz- 70