131678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsav bontására

2 131678. a —6a—, illetve —6b— kamrába (Cowper) jutnak, melyben a kontaktanyag van. A generátorgázt a —7a— és —7b— vezeté­keken át felváltva a —6a—, illetve —6b—• 5 kamrába vezetjük és ott elégetjük és ezzel a kamrákat a kénsavgáz megbontásához szükséges hőmérsékletre hevítjük. Az egyik kamra felhevítése után a'generátorgázt a másik kamrába, a kénsavgőzt pedig a fel­lő hevített kamrába vezetjük. A füstgázokat a —8a— és —8b— vezetéken át a kér menybe vezetjük. A bontott gázokat a —6a—, illetve —6b— kamrákból a —9— vezetéken át hűtés végett felváltva a karn­is rákként kialakított —10a—, illetve —10b— tornyokba vezetjük. Ha az egyik tornyot a bontottgáz felmelegítette, a másik to­ronyba vezetjük és a felhevített tornyot a —11— szellőzővel a —12— vezetéken át 20 áramoltatott levegővel hűtjük. A felmele­gített levegőt előnyösen a generátorgáz el­égetésére használhatjuk fel. A hűtést elő­nyösen két lépcsőben foganatosítjuk, úgy­hogy először a meg nem bontott kénsav, 25 azután pedig a bontásnál képződött víz csapódik le. A víz a kéndioxid egy részét oldja. Az oldott kéndioxid visszanyerése végeit a —10a— és —10b— tornyokban előálló kpndenzátumot a —13— vezetéken 30 át a —11— oszlopba vezetjük, amelybe alulról a —15— vezetéken át vízgőzt fúva­tunk. A kéndioxid a —16— vezetéken át a —9— vezetékbe jut vissza, mely a —10a— és —10b— hűtőtornyokhoz vezet. A kén-35 savtól és víztől mentesített bontógázok a —10a— és —10b— tornyokból a —17— vezetéken át a kontaktberendezésbe jut­nak, miután előzőleg adott esetben tömény kénsavval az utolsó víznyomoktól is men-40 tesítettük. A kéntrioxidot ismert módon tömény kénsavval nyeletjük el. A 2. ábra értelmében az —1— elgőzö­lögtetőben fejleszlett kénsavgőzt mintegy 320 C° hőmérsékleten a —2— vezetéken 45 át a —3— rekuperatorba vezetjük, mely­ben a kénsav bontásakor kapott gázokkal a kénsavgőzt mintegy 800 C° hőmérsékletre hevíthetjük. A rekuperátorból a kénsav­gőz a —1— vezetéken ál a kontaklanya-50 got tartalmazó —5— konlaktkemencébc jut. A kontaktkemencét avégből, hogy a bontáshoz szükséges hőmérsékletre hoz­zuk, kívülről fűtjük. A mintegy 850 C° hőmérsékletű bontógázokat a kon~ 55 taktkemencéből a —6— vezetéken át a kénsavgőz felmelegítése végett a —3— rekuperatorba áramoltatjuk, ahon­nét a gázok a —7— vezetéken át mintegy 100 CJ hőmérsékleten távoznak. A bontott gázokat a 8— és —9— hűtők- 6» ben a továbbiakban két fokozatban hűt­jük, úgyhogy először a kénsav, majd a vízgőz válik le. A kénsavat a —10— veze­téken át, a vizet pedig a 11— vezetéken át vezetjük el. A gázokat a —9— hűtőből szárítóoszlopba vezetjük, melyben tömény kénsavat csörgedeztetünk és innét a kon­taktberendezésbe vezetjük. Az oleumot is­mert módon kéntrioxidnak tömény kén­savban való elnyelelése révén állítjuk elő. Avégett, hogy az 1. ábrán szemléltetett —6a— és —6b— kamrákban, illetve a 2. ábrán feltünteti —3— rekuperátorban fel­melegedett bonlottgázok melegmennyiségét kihasználjuk, közvetlenül a kamrák, illet­ve a rekuperálor mögé reklifikáló oszlopot rendezhetünk el, amelyben 70«/o-os kén­savat csörgedeztetünk. A gáz melegével az oszlopban a kénsav^ól vizet párologta­tunk el és ezt a vizet az oszlop mögött a g bontott gázokban jelenlevő vízzel együtt le­csapjuk. Ekként a hígított kénsavat min­den további nélkül mintegy 98°/o-ra.tö­ményílheljük. A tömény kénsavat kén-Lrioxid elnyelelésére használhatjuk. Ezzel „. az elrendezéssel elérjük, hogy a minden esetben szükséges kénsavtöményito beren­dezést sokkal kisebbre méretezhetjük. Szabadalmi igénypon'ok: - go 1. Eljárás kénsav bontására oleum előál­lítása céljából, melyre jellemző, hogy a tömény kénsav hevítésével kapott kén­savgőzt oly konlaklhordozón vezetjük 9-át, mely — a kontakthordozó mennyisé­gére vonatkoztatva — a kéndioxidnak kéntrioxiddá való kalalitos oxidálásához szükséges kontaktmennyiség tört részét tartalmazza, majd a bontott gázokat 100 víztőt és kénsavtól mentesítjük és a kén­dioxidot kéntrioxiddá alakítjuk át és a kéntrioxidot tömény kénsavban chiye­letjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás fogana- 10 ~ tosítási módja, melyre jellemző, hogy a kénsavgőzt, előnyösen 800—850 C° hő­mérsékleten, vanádiumoxidot tartalmazó kontaktanyagon vezetjük át. ; 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás 110 foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a kénsavgőzt a kontaktanyagot tar­talmazó, magas hőmérsékletre hevített kamrában bontjuk. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom