131644. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső berendezés
Megfeleut 1943. évi májas hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI (^BH| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131644. szám VH/a. (VII/j.) osztály. — T—6875. alapszám« Iráiiykereső berendezés. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napja: 1942. évi május hó 6. Ismeretes oly iránykereső eljárás, amelynél valamely adó irányát azzal határozzák meg, hogy az irányzó keretet oly helyzetbe állítják, apuelyben a jelzőkészülék, pl, 5 a hallgató, minimumot jelez, tehát amely helyzetben a keretben indukált áram a legkisebb. Ezt az eljárást az alábbiakban. minimumirányzásnak nevezzük. Ezzel az eljárással a jármű vezetője rendszerint ak-10 kor tájékozódik, ha menetiránya az adó irányától eltérő irány. Ha a jármű útiránya az adó iránya, akkor, a járművet pontosan a cél irányában keli vezetni. Evégből rendszerint úgy jár-15 liak el, hogy a keret energiáját ásj a segédantenna (energiáját egymásra szuperponálják, amikor szívalákú vételi diagrammot kapnak. A maximum helyzete a segédantenna csatolási értelmétől függ. A csatolás 20 értelmét ütemesen, például elektromotorral, folytonosan átkapcsolj ák és így két szívalakú görbét állítanak elő. Ha a jármű a célirányt pontosan betartja, akkor, a két görbének megfelelő két áramerősség egy-25 forma és, a jelzőműszer középhelyzetben van, az irányból való kitérésekor pedig a két áramerősség egymástól eltérő és a műszer az egyik oldalra kitér. Az alábbiakban ezt az eljárást célrepülésnek nevezzük. 3Q A találmányi 'oi4 y irány kereső berendezés, amely mininiumirányzásra alkalmas, melynek vevője azonban más üzemi eljárásra, különösen oélrepülésre is átkapcsolható. 35 Drótnélküli üzemű navigációs készülékekben önműködő erősítőszabályozást szoktak alkalmazni. A hírszórós üzemben használatos rádiókészülékeknél szokásos kapcsolásoktól eltérően helyüket változtató vevőberendezéseknél a vételi energia?- 40 nak nemcsak azokat az ingadozásait kiell kiegyenlíteni, amelyek az 'elektromágneses hullámok terjedése következtében jelenlíkeznek, hanem (az önműködő berendezéisek további célja, hogy a vevő kimenő 45 energiáját az adó és a vevő kölcsönös helyzetének változásától függetlenné tegyék. Az ilyen szabályozásra küilönösen az úgyne^vezett célrepülő készülékeknél van szükség, mert ha a járművel valamely adót egye- 50 nes vonalban közelítünk meg, úgy a vételi erősség rohamosan nlő. Célrepüléshez rendszerint azt a vevőt kapcsolják át, amelyet a minimumirányzásra használnak. A minimumirányzásra 55 hasznait vevőkiiél a keresett irányt azzal állapítják meg, hogy a kerettel különböző azimutális helyzetekben vett vételi feszültségeket egymással összíeliasíonlítják. Az ily irány keres és alkalmával természetesen az 60 erősítést nem lehet szabályozni. Ha tehát célrepülésről minimumirány zásra térünk át, akkor az erősítés önműködő szabályozását ki kell kapcsolnunk, a fordított esetben pedig be kell kapcsolnunk. , 65 A oélrepülés gyakorlati' követelményei-: nek kielégítése és jó önműködő szabályozás végett az erősítés szabályozásához késleltetéssel dolgozó kapcsolást alkalmaznak, melyet akként alakítanak ki, hogy a ké<- 70
