131602. lajstromszámú szabadalom • Eljárás firss almatörköly ideiglenes konzerválására foszforsavoldatokkal, a szárítással történő végleges konzerválás előtt

2 131602. gyorsabban kisajtoljuk és a törkölyt a saj­tolás után azonnal kíméletesen gyorsan szárítjuk. A túlérett gyümölcs, különösen akkor, mikor hosszabb ideig halomban fe-5 küdt és felmelegedett, már csak értékte­lenebb, rosszul kocsonyásodó pektint tar­talmaz, épenúgy magukban véve értékes almapréselvényekből csak gyenge minősé­gű száraztörkölyt lehet kapni, ha nem szá-10 rítottuk a sajtolás után azonnal vagy más­képen nem fordítottunk gondot arra, hogy a sejtléiegzéjs s minden egyéb, a pektin le­bontását elősegítő enzim tevékenység a saj­tolás után azonnal megszűnjék. Ha ezt el-15 mulasztjuk, akkor gyorsított mértékben ugyanaz a jelenség lép fel, mintha a gyü­mölcsöt magára hagyjuk a szabadban, t. i. a teljes szétbomlásra vezető rothadás. A pektin, mint tudjuk, kitűnő tápanyag min-30 denfajta mikroorganizmus számára. Ezért pektinben dús, még növényi nedvet tar­talamzó szövetek, mint amilyen az alma­préselvény, természetesen könnyen áldo­zatául esik különféle csíráknak, amelyek 25 a különben is labilis pektin anyagok gyors szélbomlására vezetnek. Még ha a mikroorganizmusoktól eredő fertőzést ki is zártuk, az alma természetes enzimjeinek a hatására, mint amilyenek a 30 minden gyümölcsben jelenlevő pektázok, pl. a nagy molekulájú pektinanyagok töb­bé-kevésbbé maguktól szétbomlanak úgy, mint az a természetes gyümölcsökben, fej­lődésük csúcspontján, a fán való megérés 35 bekövetkeztekor végbemegy. Ha a hideg erjesztő eljárások során ka­pott tapasztalatok alapján arra számítani is lehetett, hogy a szüótakarmanyozassal analog módon végrehajtott savanyítása a 40 friss almatörkölynek, ezt a szerves anya­gokban való lényeges veszteségtől meg kell, hogy óvja, mégis nem volt előrelát­ható, hogy viszonylagosan hosszú és erős .. savhatás — az összes karbohidrázok tevé­kenysége u. i. 3.8 alatti pH érték elérése­kor szűnik meg — a nagymolekulájú pek­tinnek csak jelentéktelen hidrolites bomlá­sát fogja eredményezni és gyakorlatilag 50 nem idézi elő a metoxilcsoportok lehasadá­sát. E tekintetben hivatkoznunk kell a leírás végén közölt táblázatunk kísérleti adataira.; , Az általunk kidolgozott konzerváló el­járásban friss almatörkölyöknél a legjobb 55 eredményekel akkor értük el, ha azokat kb. 6 súlyszázalékokat kitevő mennyiségű olyan foszforsavoldattal itattuk át egyenle­tesen, ami 5—10% foszforsavat tartalma­zott (Hs PO á -re számítva). 6« Kiviteli példa. 20 kg 63.83 °/o víztartalmú, egyenletes diszperzitású friss almatörkölyt olymódon rétegeztünk he kőagyagedónybe ,hogy egy­szerre csak kb. 10 cm. magas egyenletes 65 réteget tegyünk be, amit aztán öntöző­kannával 5—10o/o-os foszforsavoldattal egyenletesen bepermeteztünk. Ilymódon rétegenként betöltve a 20 kg. friss almatör­kölyt, ehhez 1.25 liter foszforsavoldatot 70 használtunk fel, amikor az utolsó részletet a felszínné permeteztük be. A találmány szerinti eljárással kezelt friss almatörkölyökben a pektinanyagok több heti raktározás után is olyan ál'laK 75 pótban maradtak meg, hogy benne a pektinanyagok nem sokkal voltak rosszabb minőségűek a rögtön sajtolás után szaksze­rűen szárított törkölyök pektinjeinél, mint az a leírás végén közölt táblázatunk ada- 80 Iáiból is kitűnik\ Azt a körülményt is számításba kell ven­ni, hogy kísérleti eredményeink még job­bak lettek volna/ ha a törkölyt szilárdan­biedöngölve nem 30 napig hagytuk volna 85 ebben az állapotban, az ugyanis világos, hogy minden próbavételkor a levegő oxi­génjének a hatása elkerülhetetlen és káros a pektinre. A táblázatban!,a Lűersi és LochL müller-féle kocsonya szakítószilárdsági ér- 90 tekéket a Berlinben, 1935-ben megjelent »Handbuch der Lebensmittelchemie« II/2. kötete 957/60. lapjain megadott előírás-1 sial kaptuk. Különben a forróvízhidrolízissel kapott kivonatokból, amikor 2 g száraz- 95 anyagot tartalmazó híg levekhez 60 |g cukrot és a szükséges mennyiségű foszfor­savat adtuk, hogy a pH optimumokat el­érjük (pH 2.95—3.05) 100 g kocsonyát főztünk,, amit aztán 24 órai állás után 100 vizsgáltunk meg szakító szilárdságra. Ek-; kor a 2. kísérlet kivételével minden pró­ba szilárd,, vágható kocsonyát adott. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom