131381. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villanytelepek síntartói számára

Megjelent 1943. évi március hé 16-án. MA6YAE KIRÄLTI dKEK SZABADALMI BffiéSAt SZABADALMI LEÍRÁS 131381. szám. VH/g. osztály. — H—11340. alapszám. Berendezés villanyleiepek síntartói számára. J. Wilhelm Hofmann eég, Radebeul 2 (Németországban, Dresden mellett). A bejelentés napja: 1941. évi december hó 1. Németországi elsőbbsége: 1940. évi szeptember hó 21. Villanytelepek áramvezető sineit támasztó szigetelőkön rögzített síntartók révén fektetik le. A tartók az esetek javarészében villaszerűén vannak kialakítva, és a 5 szigetelőre való rácsavarás végett csavarmenetes lábuk van. Az ismert kiviteleknél a síneket a villaszerű támasztó pofák közé vagy csupán lazán helyezik be vagy pedig nyomólemezekkel rögzítik. Oly kilo vitelek is ismeretesek, melyeknél a tartónak és nyomólemeznek vájatai vannak és ezek több egymással párhuzamos sin elfektetésénél azokat egymástól bizonyos távolságban vezetik. 15 Az ismert kiviteleknek az a hátrányuk van, hogy mindössze egy bizonyos méretű • sinhez alkalmasak és a sinek vagy egyáltalán nincsenek befogva vagy pedig oly szorosan vannak befogva, hogy az áram 20 alatti hőkitágulások folytán a támasztó szigetelők pótlólagosan még hajlításra vannak igénybe véve. Fennáll tehát a kereslet oly sin tartó iránt, mely különböző vastagságú síneknél alkalmazhatók, azoknak kellő tar-25 tást biztosít anélkül, hogy azok szabad hőkitágulását akadályozná. Az ismert kiviteli alakok hátrányait a találmány szerinti sintartó olymódon szünteti meg, hogy a támasztó pofák eltolhatóan vannak elren-30 dezve és az elfektetendő sinek mindenkori számának megfelelően tetszőlegesen szaporíthatok. Evégett az alzatnak derékszögű négyszögkeresztmetszetű ürege van, melynek tetején a sin irányára harántfekvő nyilas van. Ebben a nyilasban vannak a tá- 35 masztó pofák eltolhatóan elrendezve. A mellékelt rajz a találmány két példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. és 2. ábrák mutatják a sintartó előnyös kiviteli alakjait a sin irányában és a sin 40 irányára harántirányú nézetben. A 3. és 4. ábrák a sintartót pótlólagos szorítólemezzel mutatják, ugyancsak a sin irányában és a sin irányára harántnézetben. 45 Mint az ábrák mutatják,; a találmány szerinti sintartó az —a— alzatból és ehhez csatlakozó csavarmenetes —b— toldatból van, mellyel a tartót a rajzon nem szem-1 lelteiéit szigetelőin rögzítjük. A szigeie- 50 lők mindenkori kivitelének megfelelően e toldatnak belső- vagy külső menete lehet. Az —a— alzatnak derékszögű négyzögkeresztmetszetű —c— ürege van. Az üreg tetején a sin irányára harántfekvő —d— 55 nyílás van, melyben az elhelyezendő áramvezető sinek —-e— támasztópofái eltolhatóan vannak elrendezve. Az üreg —d— nyílását célszerűen hasitokként alakítjuk ki avégből, hogy az —e— támasztőpofák sza- 60 bad leltolhatóságát 'biztosítsuk. Egy sor furatot is kialakíthatunk azonban, melyek távolságát a behelyezendő sinek vastagsága szabja meg. Az —e— támasztőpofák peckekként van-j 65 nak kialakítva, melyeknek —f— akaszté^ kuk vagy fejük és alsó végükön csavarmenetük van. A peckeket a —d— hasítékon