131226. lajstromszámú szabadalom • Pápaszemkeret

13Í226, 3 nagyságúra választottuk. Mivel ez az utóbbi két szög jegymással egyenlő, az —i— szög is egyenlő az —i'— szöggel. A térben tehát az —5— forgástengely ama —a— 5 síkban fekszik (2. ábra), mely a kengyelszár egyenesvonalú része és a —c— részarányossági isíkra merőleges közötti sziöget felezi. Minden további nélkül megállapítható, ÍO hogy a kengyelszárak egyenesvonalú része azi i=i' elrendezés következtében a szárak átíekielett állapotában pontosan egymáson fekszik, amint ezt a 4. és 5. ábra mutatja, miután mindegyik ken-15 gyelszár elforgatásakor olyan kúpot írt le, melynek vezérvonala kör és melynek 5 tengelye ferdén áll. Az egyik kengyelszár verge által körívet a 3. és a 4. ábrán vetületben a szakadozott —g— vonal jelzi. 2o Az 1. és 3. ábrán megállapítható, hogy u csukló 5 forgástengelye nemcsak az •—0— foglalatsíkkal, hanem a kengyelszár ama síkjával is párhuzamos, mely a csukló helyén a kengyelszár legnagyobb ke-25 i-'cszlmelszeli felületét metszi. Ezzel eléljük1

azt, hogy ia kengyelszár e síkja, a szár nyitóit helyzjelében, a foglalat —c— rés/arányossági síkjához képest ferdén helyezkedik el, átfektetett kengyelszár eseté-30 b:>n azonban az —0— foglalatsíkkal párhuzamos helyzetbe kerül, ami kiváltképen széles kengyelszárak esetében, az összerakott pápaszem vastagságát jelentékenyen csökkenti. T.Ö Ezzel továbbá, amint az a rajzból, különösen az 1. ábrából kitűnik, elérjük azt is, hogy a szárak szakad végét nem kell befele áthajlítáni ahboz, hogy az a pápaszemet viselő egyén fejéhez simuljon, ha-40 nem az egész kengyelszár az —f— síkban helyezhető el. Ha az 5. ábrán megnézzük az összerakd pápaszemet, azonnal nyilvánvaló, hogy annak vastagsága még lovájb'b csök-45 kenihető azzal,, hogy mindegyik kengyelszár számára más-más csuklót alkalmazunk. Annak a kengyelszárnak a csuklója, amelyet sorrendben előbb fektetünk át, mindegyik része be van mélyesztve és 50 olyan alakú, hogy az —f— forgástengely mindegyik fele közelítőleg ama felüket síkjában fekszik, amelyre, a 'kengyelszár erősítve van. A másik kengyelszár csuklója, mely másik szárat az első fölé fektetjük 55 át olyan, hogy ama felületek között, amelyekre, a két csuklóidarab erősítve van, az első helyen említett kengyelszár vastagságának megfelelő közbenső tér szabadon marad. Ez esetben az összerakott pápaszem vastagsága a kengylelszárak vastagságának 60 éí> a foglalat vastagságának- Összegével egyenlő. Az összerakott papaszeni imént említett minimális vastagságát akként is felérhetjük, hogy a két kengyel számára egyenlő-csuklókat alkalmazunk. Ehhez a 6. és 7. ábra szerinti kivitelt választhatjuk. 'Ennél az átfektetett szárak egyenes vonalú része többé nem fekszik egymáson, hanem egymással párhuzamos és a foglalatot vízszintesen metsző síkhoz képest ferde. Az utóbb említett elhelyezkedést könynyen érhetjük el úgy, hogy az 1. ábra szerinti —i— szögnek a pápaszemkeret két 75 kengyelszára számára más-más értéket adunk. Azt az —i— szögei mely a sorrendben előbb átfektetendő szárhoz tartozik, valamivel nagyobbra választjuk, mint az —r-— szöget, a másik szár számára pedig 80 az —i-- szöget az— r— szögnél valamivel kisebbre választjuk. Ennekfolytán az —1— foglalatot vízszintesen metsző síkokhoz képest az első helyen említett szár emelkedik (6. ábra), a másik szár pedig 8

5 lefelé lejt. Ha ezenkívül olyan csuklódarabokat alkalmazunk,'amelyek a foglalat és a kengyel felületéből eléggé kiállanak, az első helyen említett szár meghajlított végét a másik szár alatt átvezethetjük, még- 90 pedig ez utóbbi csuklójának közelében. A két szár ez esetben átfektetett állapotukban a foglalat —0-- síkjához képest gyengén lejt és a kengyelek hajlított végükkel a foglalatra támaszkodnak. Az össze- 95 rakott pápaszemkeret vastagsága itt is a foglalat vastagságának és ia két kengyel vastagságának összegével gyakorlatilag egyenlő. Az-1—5. ábra szerinti első foganatosítási le0 alak esetében a pápaszemkeretet közönséges, lapos csuklókkal láttuk el, azaz olyan csuklókkal, amelyeknél a csuklódarabok felfekvési felülete az 5 forgástengelyhez képest nem ferde, továbbá olyan talpakkal 165 és csuklórészekkel, melyek a felfekvési felületre vett vetületükben: a forgástengelyre merőlegesek. Hogy a forgástengely fent ismertetett helyzetét megkapjuk,: a csuklódarabok egyik 3 talpát, amint ez az 1. no és a 3. ábrán láthatói, ferdén rendezzük •el, a foglalat —c— részarányossági síkjára vett merőlegeshez képest, ugyané csuklódarab másik- 4 talpát pedig ferdén