131165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás védőrétegek előállítására könnyűfémekből való munkadarabokon anódos kezeléssel

Megjelent 1943. évi lenruar nő 15-én. • MAGYAR KIRÁLYI (JIBBC SZABADALMJ BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131165. szám. XIV/c. oszíály. — F—9335. alapszám. Eljárás védőrétegek előállítására könnyűfémekből való munkadarabokon anódos kezeléssel. L G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt, a/M. A bejelentés napja: 1941. évi szeptember hó 24. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi január hó 9. (A 620/1940 M. E. sz. rendelet alapján.) Védőrétegeknek alumíniumon és alumíniumötvözéleken anódos oxidálással való előállításánál a szokásos elektrolitoknak, mint pl. kiváltképen kénsav és oxálsav 5 vizes oldatainak nem nagyon magas szóróképessége ellenére a munkadarab egyenletes borítását érhetjük el, akkor is, ha görbe felületei vagy nagyobb üregei vannak, mert a hatékony katódafclülettel 10 szemben legközelebb fekvő felületi részeken elöljáróban keletkező réteg az ellenállást növeli és cnnckfolytán az ionokat arra kényszeríti, hogy töltésüket a továbbiak folyamán a ka'.ó'á ól lávo'abb fekvő 15 felületi részeken is leadják. Az említett eljárással azonban nem lehetséges, különleges eszközök alkalmazása nélkül az összes fe'.ü'e i részek egyenletes befedését oly munkadarabokon is elérni, melyeknek 20 szűk nyílásaik ós ágas-bogas vagy egyébként nehezen hozzáférhető üregeik vannak, mert e helyeknél az áramvezetéshez rendelkezésre álló folyadékoszlop c:eliély keresztmetszete folytán az 25 elektrolit ellenállása jelentősen növekszik. A találmány értelmében könnyűfémekből és azok ötvözeteiből álló oly munkadarabokon, melyeknek szűk nyílásaik és nehezen hozzáférhető üregeik vannak, messze-30 menően egyenletes rétegvastagságú korrózió álló bevonatot állíthatunk elő anódos kezelés révén. A találmány értelmében a munkadarab felületét elöljáróban az anódos kezelésnek csekély szóróképességű 35 elektrolit alkalmazása mellett vetjük alá és e kezeléssel először a munkadarabnak csupán ama felületeit látjuk el bevonattal, amelyeknél a katóda és a munkadarab közötti feszültségesés aránylag nagy, nert az íonvándorlá; az elekt o'it csekély szóró- 40 képessége folytán főleg c felületrészekre 'irányul. Adott esetben tehát a katóda megfelelő elrendezésével és kialakításával a rétegképződést meghatározott felületi részekre is korlátozhatjuk. A munkadarab 45 felületének egyéb részein «kivállképen a szűk nyílásokban, pl. furatokban és nehezen hozzáférhető üregek belső felületén azonban nem vagy csupán igen vékony bevonat keletkezik. Ha ezután a munkadarabot 50 nagy szóróképességű elek rolit alkalmazása mellett vetjük alá anódos kezelésnek, akkor kitűnt, hogy a munkadarab ama részein, amelyeket az első réteg már elfed, további réteg nem keletkezik. Az első el- 55 járási szakaszban keletkezett réteg a második kezelés alatt gyakorlatilag szigetelőként hat, úgyhogy az ionok arra kényszerülnek, hogy a felület kevésbé hozzáférhető részeire, kiváltképen a munkadarab 60 szűk nyílásaiba és nehezen hozzáférhető üregeibe vándoroljanak. Ekként a munkadarabot a védő felületi réteggel kétszakaszos eljárásban hézagmentesen vonhatjuk be. §5 A találmány szerinti eljárás első szakaszához, amelyben tehát a munkadarabot csekély szóróképességű elektrolittal kezeljük, előnyösen savak vagy savanyú sók lényegileg vízmentes oldatait, pl. oxálsav- 70