131131. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

2 131131. ból való merev kerékabroncsa volt, amely köröskörül elhelyezett acéírúgók közbeiktatásával vette körül a tulajdoiiképeni kereket. Az ilyen megoldásnál iermészete-5 sen az egész nehéz abroncs rugózatlan volt és így igen Kényelmetlenné tette a jármű használatát és nagy mértékben rongálta az út felületét. Az acél és az útburkolatok közötti súrlódás tén}'ezője továbbá a jár-10 műüzem szempontjából igen kedvezőtlen lévén, az acélabroncs használata veszélyes volt, mert csúszásokra, farolásokra és gyakran komoly balesetekre adhatott alkalmat. 15 A találmány a fentiekben közölt szempontok figyelembevételével szerkesztett gumimentes rugalmas kerékabroncs, amelynél tehát a rugózatlan tömeg — az előbb említett ismert megoldással ellentétben — 20 csekély, azaz az egész abroncs tömegének csak egy törtrészét teszi ki és amelynél az abroncs íeliiekvöíelülete és az úttest közötti súrlódás — ugyancsak ellentétben az előbbi ismert megoldással — igen ked-25 vező. A találmány szerinti kerékabroncsnak, továbbá amint az alantiakból kitűnik, még további előnyei is vannak. A találmány lényege az, hogy a kerék kerülete mentén, körben, egymástól füg-30 getlenül rugózott elemek vannak egymásmelleit elhelyezve, amelyek közül egyszerre mindig csak kevésszámú — például egy, kettő vagy három — fekszik a talajra és minősül a talajhoz képest rúgózatlan-35 nak, míg a többi elemet a talajra fekvők általában nem befolyásolják ős így eziek tömege már a talajhoz képest rugózottnak tekintendő. A szóbanforgó rugós elemeknek a talajna 40 támaszkodó felületét a találmány értelmében nem fém, hanem a fémnél kisebb keménységű, megfelelő ellenállóképességű és kedvező súrlódási tényezőjű anyag alkot j,a. A találmány egy előnyös kivitelénél a fel-45 fekvőfelületet keményfának, célszerűen tölgyfának, bütüje, azaz a fa hossztengelyére merőleges metszete alkotja. Az így alkalmazott faanyag ugyanis nyomással és ütésekkel szemben rendkívül ellenállóké-50 pes, azaz a járműüzemben előforduló igénybevételeket jól kibírja, az említett fafelület és a száraz úttest közötti súrlódás értéke pedig a járműüziem szempontjából nagyon kedvező. Nedves útfelület ese-55 tén a súrlódás nemcsak hogy nem csőkken, mint a gumiabroncsoknál, hanem még növekszik is, ami az üzembiztonság szempontjából rendkívül előnyös. A találmány szerinti abroncsozás előnye még a gumiabroncs felett az is, hogy az előbbit ter- 60 mészetszerűleg nem fenyegeti a kilyukadás veszélye és a kilyukadás minden hátrányos következménye, továbbá, hogy a felfekvőfelületet alkotó darabok egyenként, könnyen és főleg olcsón cserélhetők és az, 65 hogy az egyes rugós elemek laza útfelületen — például terepen — kapaszkodók szerepét töltik be és így a jármű haladását nagy menetellenállás esetén olyankor is lehetővé teszik, amikor az összefüggő félti- 70 létű gumiabroncs már nem volna használható. Ez a tulajdonsága, továbbá a sérülésekkel szembeni érzéketlensége és gazdaságossága különösen alkalmassá teszi a találmány szerinti abroncsot katonai jár- 75 művekhez, valamint mezőgazdasági és ipari célokra való járművekhez való használatra, annál is inkább, mert a találmány szerinti abroncsnak a gumiabronccsal szembeni esetleges hátrányai — mint pél- 83 dául az, hogy üzeme kemény útfelületen kissé zajosabb — az említett jármüveknél nem játszanak nagy szerepet. A találmány szerinti abroncs akár egyenesbenvezetett rugós elemekkel, akár lengő 85 rugós elemekkel lehel felszerelve. Az első esetben az elemek sugárirányban mozoghatnak, a második — előnyösebb — esetben pedig akár forgáscsap körül lengő, akár szilárdan felerősített hajlékony ka- 90 ron lengő elemeket alkalmazhalunk. A rugókat valamennyi esetben acéírúgók alkothatják, a felfekvőrészeket alkotó darabokat pedig célszerűen kicserélhetően erősítjük a rugózott elemekre. 95 A találmány tárgyának előbb említett három megvalósítási alakját egy-egy példában, vázlatos oldalnézetben, a mellékelt rajz 1—3. ábrái mutatják. Ezeken az ábrákon az egyszerűség ked- too véért mindegyik abroncsnak csak három, illetve négy, egymásmelletti rugós eleme van kirajzolva, a valóságban azonban a rugós elemek megszakítás nélkül sorakoznak körben egymás mellé. A rajz valamennyi 105 ábráján a tulajdoiiképeni járműkerékre erősítendő, illetőleg annak kerületi részét alkotó koszorút, amely a találmány szerinti különálló rugós elemeket hordja, —1— jelzi, míg —2—vei a rugós elemek- no nek a találmány szerint alkalmazott felfekvődarabjai vannak jelölve. Ezek — mint már mondottam — keményfából, célszerűen tölgyfából állhatnak és úgy van-