131124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémes magnéziumnak ipari előállítására magnéziumtartalmú anyagoknak termikus reprodukciójával létesített lecsapatás útján

Megjelent 1943. évi fejbruár hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI <|j3&[ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131124. szám IV/h/1. (XH/d.) osztály. — M—12243. alapszám. Eljárás és berendezés fémes magnéziumnak ipari 'előállítására miagnéz|umlart.ilmíi anyagoknak termikus redukciójával létesített lecsapatás útján. Societa Anonima Italiana per il Magnesio e Leghe di Magnesio, Bolzano (Italia). A bejelentés napja: 1942. évi február hó 24. — Olaszországi elsőbbsége: 1941. évi március hó 31. A találmány fémes magnézium előállítására vonatkozik' magnéziumtartalmú anyagoknak vákuumban vagy csökkentett nyomáson történő termikus redukciója, 5 pl. dolomitnak vagy magnezilnek redukálóanyagokkal, pl. szilíciummal, ferroszliciummal, alumíniummal foganatosított termikus redukciója útján. Magnéziumnak vákuumban vagy csök-10 ken tett nyomáson termikus redukcióval történő ismert előállításánál a magnézium a magas (1000 C°-ot meghaladó) hőmérsékleten tartott reakciós vagy desztillációsa kamrában gőzök alakjában szabadul fel, 15 melyet azután lecsapató (kondenzáló) kamrában vagy övben kondenzálnak. A sűrítő kamrát vagy övet, mely a desztülácio egész tartama alatt közlekedik a magas hőmérsékleten tartott reakciós kamrával 20 vagy övvel 500 G° alá kell lehűteni. Hogy a lecsapatott magnézium a lecsapató kamrából eltávolítható legyen, a reakciós és lecsapató kamrában uralkodó vákuumot meg kell szüntetni, hogy a belső 25 és külső nyomások kiegyenlítődjenek és ezzel a kamra nyitása lehetővé váljék. E közben a lecsapódott magnézium oxidációját el kell kerülni. A magnézium könnyen meggyúl vagy azért, mert még 30 aránylag forró, vagy pedig azért, mert ia lecsapódott fém, különösen a széleiden, mindig finoman elosztott állapotú részecskéket tartalmaz. Eddigelé olymódon kísérelték meg a feladat megoldását, hogy a vákuum meg- 35 szüntetésének pillanatában ia kamrába mindennemű légbeáramlási megakadályozlak és közömbös vagy redukáló gázt, pl. nitrogént vagy hidrogént áramoltattak a kamrába mindaddig, míg a lecsapódott 40 magnézium hőmérséklete a megfelelő hőmérsékletre nem süllyedt. A feladat más megoldásánál a lecsapalási övet oly csőben rendezik el, mely a vákuum megszűnte lése előtt, kívülről ál~ 45 líthajó szerkezetekkel elzárható', olymódon, hogy a lecsapódott magnézium nem jut érintkezésbe azzal a levegővel, melyet ia belső és külső tér között uralkodó nyomás kiegyenlítésére a kamrába bocsátunk. 50 Az üymódon elzárt csövet azután a kamarából eltávolítjuk és lehűtjük, mielőtt a lecsapódott magnézium eltávolítása céljából megnyitnók. A találmány a feladatot az eddigiektől 55 merőben eltérő és sokkal egyszerűbb módon oldja meg, mégpedig úgy, hogy az alkalmas módon nyert magnéziumgőzöket a reakciós kamrával összeköttetésben álló kamrában elrendezett, erőteljesen hűtött; 60 felülettel hozzuk érintkezésbe. E hűtöltf felület terjedelme a reakciós kamra felüleléhez képest aránylag csekély. A magnéziumgőzök a hűtött felületen hosszú, szilárd kristály lerakódások alak- 65 jában csapódnak le, amelyek a hideg fe-