130909. lajstromszámú szabadalom • Oxidkatóda
Megjelent 1943. évi január hő 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130909. szám. Vll/d. osztály. — F—963». alapszám. Oxid'kalódla. Fernseh G. m. b. H. cég, ßerlin-Zehlendorf (Németország). A bejelentés napja: 1941. évi december hó 22. — Németországi elsőbbsége: 1940. évi december hó 21. A találmány olyan oxidkatódákra vonattkozik, melyeket főként távolbalátási céflokra való Braunrféle csövekben lehet alkalmazni. Ezen csöveknél, főleg azonban 5 rövid csöveknél és olyanoknál. melyek üzemi feszültsége 10 KV alatt van, gyakran tapasztalható, hogy az első 15 üzem<óra alatt a világítóernyőn egy többnyire kői-alakú- folt keletkezik, amely a világító 10 anyag gyengébb érzékenységű helyét ábrázolja. A világító anyag felülete ezen folt körzetében részben szét van roncsolva, úgyhogy az innen emittált fluoreszkáló)lény intenzitása kisebb mint a többi ernyőrtv 15 széké. A világítóernyő szétroncsolása kar lönösen erős a csövek üzembehclyezéspkor, míg hosszabb üzemük esetén toyább nem folytatódik. A világítóképesség csökkenésének az okai a negatív ionok, ame-20 lyek a világítóernyőre ütődnek, éspedig részben a katódból származó oxigénionok. Ezen eddig úgy tudtak bizonyos mérilékben segíteni, hogy olyan világító any argot választottak, amelynek az ionbelqvés'-25 sei szemben nagyobb ellenállása van és a csőben jó vákuum fenntartásáról gondoskodtak. Ezen rendszabályok mégsem voltak elegendők a fentemlített hátrány teljes megszüntetésére. 30 Különösen oly csöveknél, amelyeknél a sugarak képzésére oxidkatódot használnak, Lép fel erősebb mértékben ez a kellemelr len jelenség. Az oxigénionok fellépéséi emellett a következőképen magyarázzák: 35 Az oxidkatódákat rendszerint kenŐcskatóda alakjában készítik úgy, hogy egy ajap»l'émre, többnyire strontiumvegyületekkel kevert báriumvegyületekből készült pépei visznek fel és ott szilárddá szárítják. Ál^ar Iában bárlumkarbonát és strontiumkarbo- 40 nátbójl készült pépről van szó. A katódár nak a vákuumcsőbe történő beépítése után a pépet először izzítás útján a megfelelő töldalkálioxidokká változtatják. Magasíabb hőfok mellett tovább izzítva és egy elek'- 45 irodára pozitív feszültséget kapcsolva, az oxidokat tovább redukáljuk. Ez vagy termikus úton, vagy elektrolízis útján történik, mégpedig úgy, hogy a rétegen keresztül liarániirányhan villamos áramot vezetünk. 50 amely a pépet oxigénné és báriummá, illetve strontiummá bontja szét. A fém életkor a felületre diffundál és ott monomolckuláris réteget képez, míg az oxigénionok a katódból kilépnek. Ez a szétbomlás kezt- 55 detben különösen erős, de a csövek üzeme alatt mindig fenn kell hogy álljon, hogy a tiszta fémnek az elpárolgás vagy elportlás okozta esetleges veszteségeit pótolja. .Megkísérelték már a kezdetben különöi- 60 »en nagyszámban fellépő oxigiénionokat azáltal hatástalanná tenni, hogy a csövet először olymóöon helyezik a feszültség alá, hogy a katóda és a világítóernyő között egy leárnyékolás legyén, amely az 65 oxigénionokat elfogja. Csak miután a csövet ilyen helyzetben több órán át üzemben tartották, távolították el az árnyékolást és a cső ezután a szokásos módon üzemben tartható. A most csak csekély mértékben 70
