130889. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vulkanizált gumi regenerálására
leient 1943. évi január hó 15-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 130889. szám. Xl/b. osztály. — T—6670. alapszám. Eljárás vulkanizált gumi regenerálására. Treves Angiolo iparos, Turin (Olaszország). A bejelentés napja: 1941. évi május hó 7. — Franciaországi elsőbbsége: 1940. évi május hó 9. Vulkanizált gumi regenerálásánál a maL gas hőmérsékletre Való hevítés gazdasági előnyök elérése szempontjából fontos felitétel. Az ilymódon előállított terméknek njui-5 csen mindig jó mechanikai ellenállókép egysége, ami a magas -hőmérséklet folytán beálló túsálgos depolimerizációnak és a [molekulák ennélfogva bekövetkező részleges szétrombolásának tudható be. 10 A gumi regenerálásával foglalkozó telepek olykor 200—270 C0 ~ig menői hőmérsékleteket alkalmaznak, mely körülmény a telepek szomszédságában szétterjengő kellemetlen kipárolgást okoz, ami igen sú~ 15 lyos hátrányt jelent. A magas hőmérsékleten végzett eljárással nyert termék kisebb értékű és oly csekély ellenállással rendeL-kezik, hogy jó összetétel elérése végett gur mit kell hozzáadni 20 Az ismert eljárásokkal a régi gumi depolimerizaciója a niagHs hőmérséklet éklenére sem végezhető rendszeresen, minthogy az anyagok különbözői forrásokból származnak és ilyenformán különböző ösz~ 25 szetételűek, de ugyanabban a töltetben munkálandók meg. Az ugyanazon gyárból származó és azonos típusú autólégabroncsok (pneumjatrkok), koruknak megfelelően, egyenlő idő-30 *tjartamú regeneráló kezelés után is különböző mértékű depolimerizációt mutatnak. A depolimerizációt bef oly ásol ja a légiabroncsban levő képlékennyé tevő anyag és A kezelésnek alávetett anyag vulkanizálási 35 foka. Ebből következik, hogy a regeneráló folyamat befejeztével, mely eljárás foly;ar mán különböző összetételű selejtanyagot munkálunk meg, nem kapunk egyöntetűen depolimerizáit terméket, hanem különböző mértékben polimerizált anyagdarabokátfa- 40 gunk kapni. Az anyagnak csupán csekély részét depolimerizáltuk a helyes mértékben, melynek tehát kiváló mechanikai tulajdonságai lesznek; az anyag másik részét túlságos mértékben depolimerizáltuk, ami- 45 ért is erejét elvesztette (amji a keverő he«r gereihez való tapadásában nyilvánul meg) és a hátralevő rész alig mutatja a regene^ rálás nyomait, minthogy nem depolimeri>záltuk kellő mértékben. Ez a rész a rege- 50 nerált termékben kis szemcsék alakjában látható meg és a terméket az esetek jar varészében hasznavehetetlenné teszi. Avégből, hogy megszüntessük a különböző mértékű depolimerizációt, és hogy elkülönítsük 55 a nem depolimerizáit szemcséket, az anyagot finomítani kell. A nem depolimerizáit anyagot a finoV-mító henger külsejéről gyűjtjük össze és regenerált lapok egyikével különítjük el. 60 A nem depolimerizáit termék aránya gyakran 25°/o-i|g emelkedik. A finomító eljárás, a foganatosításária szükséges különleges gépek magas ára, a nagy energiafogyasztás, a tekintélyes fenni- 65 tartási költségek és a csekély teljesítmény folytán igen költséges. A tekintélyes súiv lódás és a henger hője káros befolyást gyakorolnak a termék erősségére. A finomító eljárás és a magas hőmér- 70
