130744. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfithulladéklúgok előkészítésére takarmány- és tápélesztő előállításának céljaira

Megjeímt 1943. évi Január feó 2-án. MAGTA1 KIfiiLTI SZ1B1D1LE BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130744. szám. IV/bL osztály. — Z—2414. alapszám. Eljárás sm HtluiHadéklúgok előkészítésére takarmány- és tápélesztő előállításának céljaira. Zellstofffabrik Waldhof, Mannheim-Waldhof. Á bejelentés napja: 1941. évi november hó 3. —- Németországi elsőbbsége: 1940. évi december hó 14. Élesztőnek szulfitlmlladéklúgokból, kiváltképeu lombfák szulfithulladékjaiból való előállításánál eddig akként járlak el, hogy a hulladéklúgot elöljáróban maró-5 mésszel vagy kalciumkarbonállal az élesztő fejlődéséhez legelőnyösebb 4,8 pH-ér lékre állították be. Ha a hulladéklúghoz ezután egyéb tápanyagok mellett diammoniumfoszfáloL vagy egyéb foszfátot adunk és a 10 huliadéklúgot hozzáfolyat ós eljárással feldolgozzuk, akkor a foszfát a hulladéklúg kalciumsóival okihala tlan kalcrumfosztató t alkot, mely leülepszik és az élesztő szempontjából veszendőbe megy. Ha a tapsoként 15 alkalmazott foszfátokat a oefrébe a sajtolt •élesztő előállításánál ismert módon, a szűrt cefrétől elkülönítve visszük be, a foszfát akkor is oldhatatlan kalcimnfoszfát alakjában csapódik ki és ennek kiegyenlítésére a 20 foszfátot nagyobb feleslegben kell alkalmaznunk. Ugy találtuk, hogy e nehézségeket kiküszöbölhetjük, ha a hulladéklúgot megfelelő semlegiesítőszierek hozzáadásával, az 25 eddigi eljárástól eltérően, nem azonnal 4,8 pH-érlcknek megfelelő savfokra, hanem olyan savfokra állítjuk be, hogy a cefrében a legelőnyösebb 4,8 pH-érték csupán az élesztő fejlődése folyamán önmagától 30 áll be. Az élesztő ugyanis a huUadéklúgban jelenlevő szerves savakat asszimilálja, úgyhogy az élesztő fejlődése folyamán a cefre píí-értéke a lúgos tartomány irányában tolódik el. Ha például a bükkfá-45 50 szulíiilmlladéklúgot 4,2—4,4 pH-értékre ál- 35 lí tjük'be, akkor ennél a savf oknál az élesztő tápanyagaként szükséges foszfátmenynyiség — adott esetben egyéb tápanyagok mellett — a liulladéklúgban tisztán feloldódik, úgyhogy a huliadéklúgot ülepítés 40 után a hozzáfolyatós eljárással a cukor elhasználódásának mértékében foszfátveszteségek nélkül dolgozhatjuk fel. A foszfát teljes kihasználása folytán az eddiginél kevesebb, például előnyös feltételek mellett az eddigi íoszfálmennyiségnek csupán mintegy 50—75 o/o-ára van szükség. További előny, hogy az új eljárással előállított élesztőnek aránylag kis, általában 6 o/o alatti hamutartalma van, mimellett az ismert eljárásokkal előállított élesztő hamutartalma gyakran 10 o/o, sőt nagyobb. Az ismert eljárások egyike szerint, melynél az anyaélesztőt teljes feldolgozandó cefréhez azonnal hozzáadják, a szulfitlúghoz 55 — a savanyú kémhatást még fenntartva — például ammóniákot adtak és a savfokol azután, adott esetben foszforsav hozzáadásával, növelték, illetve vízben oldható foszforsavas sókat adagoltak. Ezek azonban 60 csupán olyan eljárások, melyeknél a közönséges szesz- vagy sütődeélesztő alkalmazásának megfelelően csupán az erjeszthető hexozákat használják ki és amelyekkel ezért aránylag csekély, legfeljebb mintegy 65 20 o/o-os élesztőkitermelés érhető el, úgyhogy ennek megfelelően csekélyebb menynyiségű tápsókat kellett adagolni. Ha va-