130659. lajstromszámú szabadalom • Védőanyag kiváltképen fémes munkaanyagokhoz

Megjelent 1942. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSA& SZABADALMI LEÍRÁS 130659. szám. XVl/e. (IV/li/1.) osztály. — I. 4449. alapszám. Védőanyag kiváltképen fémes munkaanyagokhoz. Junkers Flugzeug- und Motorenwerke Aktiengesellschaft, Dessau. A bejelentés napja: 1942. évi január hó 31.'— Németországi elsőbbsége: 1941. évi január hó 31. Az ismert korrózióelleni védőszereket kétféle módon lalkalmazzák, mégpedig 1. oly bevonatokként, melyeknek tartós védelmet kell nyujtaniok és 5 2. oly bevonatokként, melyekkel csupán átmeneti felületi védelmet kívánnak elérni. Az első helyen említett bevonatoknak a fémeket nem csupán a levegő befolyásával szemben, hanem különleges esetekben, pl. 10 hajtóanyagok, gázok, tengervíz és egyéb anyagok roncsoló behatásával szemben is tartósan meg kell védendők. Ez többé-kevéstobé tökéletesen egyéb fémekből Vagy fómötvözetekből való galvános úton vagy 15 porlasztással felvitt bevonattal, vagy kémiai felületi kezeléssel, vagy jól tapadó és mechanikailag ellenálló tömör, az említett anyagok roncsoló hatásával szemben kémiai értelemben ellenálló lakkokkal érhető el. 20 A második esetben említett bevonatoknál a felületi védelem a levegő befolyásával szembeni védelemre korlátozható és e bevonatoknak csupán átmenetüeg kell hatnia, ha pl. félig kész termékek vagy kész ter-25 mékek átmeneti tárolásáról van szó vagy ha e termékek huzamosabb szállítás alatt a levegő és időjárás befolyásának vannak kitéve. Ha az ilyen bevonat célját teljesítette, akkor azt olcsó oldószerekkel köny-30 nyen el kell, hogy távolíthassuk, mivel a legtöbb esetben sem a védőszert, sem pedig az oldószert nem kell visszanyernünk. A felületi oxidálás elleni effajta átmeneti védelemhez elsősorban savmentes ola-35 jókat és ásványi zsírokat használtak, me-40 45 50 lyek a munkadarabokra könnyen felvihetők. Ezeknek azonban az a nagy hátrányuk, hogy a ruházatot és a kezet beszennyezik és ezenkívül ,a munkadarabokról rendkívül könnyen újból eltávolíthatók, ami több^nyire már a munkadarab kezelésével járó nemszándékolt érintéskor bekövetkezik. Ezek az anyagok tehát nem eléggé ellenállóak az azokkal kezelt tárgyak elkerülhetetlen kezelésével szemben és mivel e szereket többnyire színtelenül alkalmazzák, azok a helyek, amelyeken a védőbevonat már hiányzik, nem ismerhetők fel minden további nélkül. Az e szereken kívül használatos olcsó lakk- és aszfaltbevonatok könynyebben felismerhetők, azonban nagyobb mértékben öregednek és ekkor zsugorodásra és repedezésre hajlamosak. A bevonathoz használt aszfaltok, után a leoldásukhoz használt oldószerrel keletkező maszatos 55 réteg marad vissza, mely a munkadarabokról nehezen távolítható el és ezenkívül a kezeket és ruhát beszennyezi. Legjobban azok a bevonatok váltak be, amelyekhez alapanyagként gyapjúzsírt 60 vagy gyapjúviaszt használtak. Mivel ez az anyag a legtöbb szerves oldószerben, mint pl. mosóbenzinben, benzolban, tetraklórmetánban, trikolóretilénben és egyebekben könnyen oldódik, többé vagy kevesbbé tö- 65 meny oldatokat használhatunk, úgyhogy a védőbevonatokat számos esetben a munkadarabnak a megfelelő oldatba való bemerítésével állíthatjuk elő. Az oldószer elpárologtatása után a gyapjúzsír illetőleg gyap- 70