130369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkből és cinkötvözetekből álló félgyártmányok és termékek ónozására vegyi úton
J«' t-Megjelent 1942. évi december hó 1-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSA6 SZABADALMI LEÍRÁS 130369. szám XVI/e. osztály. — Z—2401. alapszám. Eljárás cinkből és cinkötvözíetekboí áM félgyártmányok és termékek ónozására vegyi úton. Zbrojovka Brno a. s. cég, Brünn. A bejelentés napja; 1941. évi augusztus hó 30. — Cseh-Morva védnökség elsőbbsége: 1940. évi július hó 10. (A 620/1940. M. E. sz. rendelet alapján.) Kevésbbé értékes fémekből álló termiékek ónozása a í'émbevonás legelterjedtebb eljárásainak egyike, főleg az ónbevonalok kitűnő védőtulajdonságai miatt. A légin-5 kább alkalmazott ónozóeljárás folyékony ónnal tűzben való ónozás, mely eljárás majdnem valamennyi fémhez alkalmazható. Bár az ily módon előállított bevonatnak kiváló védőlulajdonságai vannak, más mó-10 dókat kerestek, miként lehetne tárgyakat ónbevonaltal ellátni, főleg hogy kiküszöböljék annak a szükségességét, hogy e bevonatok előállításához fémes ónt kelljen alkalmazni, továbbá, hogy az ónbevóhato-15 kai csekély ebb vastagságban lehessen előállítani, minthogy a tűzben való ónozásná) fölöslegesen vastag réteg keletkezik. Valamennyi eddigi ezirányú kísérlet nem járt a kívánt eredménnyel és különösen 20 cinknek ós cink ötvözeteknek az ónozása — akár vegyi, akár galvanikus utón — nem járt sikerrel, az ónnak az oldataiból vagy elektrolitjaiból való kedvezőtlen kiválási körülményei miatt, azaz a nagy kristályo-25 sodási sebesség miatt, kisszámú csíraiszemicse mellett. A találmány eljárás, melynek segítségével, A'egyi utón, cinken és cinkötvözeteken sóoldatokból, fémes ónból való;, oly tu-3o lajdonságokkal rendelkező ónbevonatot állítunk elő, melyek lehetővé teszik, rákövetkező kikészítéssel a "kivált ónbevonatot összefüggő, gyakorlatilag pórusmentes és az alapanyagon szilárdan tapadó réteggé átalakítani, mely az alapanyagot minden 35 tekintetbe jövő szer ellen kiválóan megvédi. A találmány szerint az elemi ónbevonat kiválatására előnyösen SnCl2 oldatot alkalmazunk, mely oly savfokú, hogy az SnCl2 hidrolízisét nem nyomja el. 40 Megállapítottuk, hogy a kivált ónbevonat jóságára az oldatban jelenlevő óntartalmú ionok koncentrációjának és az oldat savfokának nagy befolyása van. Az óntartalmú ionok nagyobb koncentrációja, 45 pl. literenként 150 g SnCl3 esetén, szabad savak hiányában, durva kristályos jellegű bevonat keletkezik, mely az óntartalmú ionok csökkenő koncentrációjával mindig finomabb lesz, míg az oldatnak meghatároz 50 zott minimális koncentrációjánál (pl. literenként 10 g SnCl2 ) teljesen finom lesz, igen finom, homokszerű kristályos felületi réteg jellegével. Az onbevonat jeli ige igen lényegesen változik az oldat savfokának 55 változásakor, az oldat állandó ónkoncentráciőja mellett. Növekedő savtartalommal a bevonat elveszti a kimondottan kristályos struktúráját, míg a struktúra meghatározott fokánál mohaszerűvé válik, szűrő- 60 papiroshoz hasonló külsővel, az alapanyagon rosszul tapad,' dacára annak1 , hogy a részeinek egymás között elegendő összetartása Van. — Tovább növekedő savfokkal a kiválási viszonyok tovább változnak 65 ós a bevonat szivaosszerűvé és hólyagosjsá
