130359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anionkicserélő reakciók foganatosítására vizes folyadékokban

Megjelent 1942. évi november hé 16-an. MAGTAR KIRÍLYI SZABADALMI BIRÓSÁfl SZABADALMI LEIRAS 130359. szám. IV/h'/l. (lV/i.) osztály. — P—10102. alapszám. Eljárás lanionkicserélő reakciók foganatosítására vfees folyadékokban. Permutit Aktiengesellschaft cég, Berlin. A bejelentés napja: 1941. évi július hő 25. —Németországi elsőbbsége: 194». évi július, hó 30. A találmány eljárás anioncserélő reakciók .foganatosítására vizes folyadékokban szerves, hidroxilcsopor lókat tartalmazó anionkicserélők segélyével. 5 Víz és egyéb, vizes sóoldatok sólmentesílésére mindinkább növekvő mértékben alkalmaznak oly anyagokat, melyek közül az egyik csoportba tartozók a kationokat a másik csoportba tartozók az anionokat io képesek a vizes folyadékokból visszatartani. Emellett úgy járnak eí, hogy az ezen szerekkel kezelt vizes folyadékokból a kationokat oly kationkicserélővel távolítják el, amely kicserélhető kationként hidrogént tartalmaz, amikoris szabad savak képződnek, majd ezt követőleg az anionokat távolítják el oly anion-kicserólővel, amely kicserélhető anionként hidroxilgyököt tartalmaz, amikoris víz keletkezik. vj0

Mind a két folyamathoz majdnem kizárólagosan szerves természetű kicserélő anyagokat alkalmaznak, éspedig az utóbbi folyamat számiária szerves, bázisos hidroxilcsoportokiat tartalmazó, vagy ilyeneket 25 képző anionkicserélőket, mint például különösen regeiierálhatói, vízben, gyengén lúgos vagy savas oldatokban oldhatatlan bázisos festékeket, például anilinfeketét, az . anilinfekete-csoport közbenső termékeit, 30 például ©meráldint, nigranilinl ós hasonló .hatású anyagokat, valamint anionkicsierélő 'gyantákiát, amelyeket aromás ammekből és aldehidekből, különösen m-íenilendiamin- a folyadék az aiaionkicsterélő reakció be hói és formaldehidből kondenzálás útján állítanak elő. 35 Az ilyen szerves hidroxilcsoportokát tartalmazó anionkicserélőkkel való dolgozáskor már most kitűnt, hogy hosszabb üzemidő Után az anionkicserélők hatásossága csökken, laziaz anionokkal szembeni felvevő- 40 képességük csekélyebb lesz, és gyakran az eredeti képesség felére süllyed. Ez a jelenség nagymértékben hátrányos, minthogy ennekfolytán szükségessé, válik, hogy a kicserélőanyiag mennyiségét és a hozzátar- 45 tozó készülékeket már eleve ilyen csökkent kapacitásra méretezzük. Azt a meglepő megállapílást leltük már most, hogy a kezelésre kerülő 'vizes folyadékokban oldott oxigén nyilvánvalóim; 50 az lanionkicseréílőként használt, hidiioxil-» csoportokat tartalmazó szerves anyag káros megváltozását idézi elő, illetve a íemtlemlített hátrányos jelenségek okozója, és hogy ennek megfelelően sikerül az anion- 55 kicserélő kapacitásának csökkenését meg1

akladályozni és igen hosszú üzemidő esetén is iaz eredeti kicjserélőképességet gyakorfkorlatilag állandói értéken tartani, ha a találmány értelmében gondoskodunk arról, 60 hogy a kicserélőikbe vezetett folyadékban kb. "l mg/l'-órtékiet meghaladói oxigéntartalom ne legyen jelen. Amennyiben a kezelendő vizes folyadéknak már természettől fbg'via nincs kb. 65 1 mg/l-t meghaladó, oxigéntartalma, úgy. 'elegendő,, ha gondoskodunk arról, _ hogy In ¥^Kriniriól.'

'D. <7 Q1T Í,rvTÍ L' 1 f*«(P.l^pl í\ "HP íl L'P,í Ó YíP*