130330. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék dróttal táplált szórópisztolyok szóróteljesítményének növelésére
2 13033». a szükséges híajtőgiázmennyiséget a szórómunkát igen megnehezítő külön tömlőn kelljen bevezetni, ugyanabból a tömlőből táplálják, amely a porlasztógázt is vezeti. 5 Ha a turbinába, hogy fordulatszámát növeljük, több hajtógázt vezetnénk, iákkor a turbinaüzemhez való- gázhozzávezíetásnek a külső fúvókába vezetendő porlasztólevtegőtől való függősége folytán a porlasztóié-10 vegő expanzióhidege is túlnagy lenne és ez az olvadó lövelőanyagot annyira lehűtné, hogy nem volna többé elég finomra szétoszlatható, tehát durva szemcsék keletkeznének. 15 Természetesen azt is megkísérelték, hogy a kii öveit anyag vastagságának növelésével jussanak nagyobb szóróteljesítményhez, de mindössze azzal az eredménnyel, hogy a permetező drót vastagsága már 1,25 mmnél gyakorlati határértékét érte. Elvétve használtak ugyan a fém! övei ő iparban 1,5 mm-ig terjedő vastagságú drótokat is, de ez a szemcsefinomság rovására történt és csak kivételes esetekben ott volt helyénvaló, ahol nem annyira bevonatok előállí-25 tásáról, hanem inkább vastag fémrétegek létesítéséről volt szó, mint pl. üregek, félrefurt lyukak kitöltésénél, törések, hézagok stb. betapasztásánál, röviden minden olyan esetben, amikor a bevonatoknál megköve-30 telt szemcsefinomság ós tetszetős külső nem esik latba. Annak megállapításához, hogy hol érje a porlasztógázsugár az olvadó anyagot, eddigelé abból a megfontolásból indultak ki, 35 hogy legelőnyösebb, ha az a pont, ahol az anjrag a láng hatókörén belül megolvad és az a pont, ahol a porlasztósugár a munkadarabot éri, lehető közel esnek egymáshoz, Más szóval: az olvadás szakaszát 1&-40 hető rövidre és csonkakúpalakúra igyekeztek szabni és ezért már erre a rövid olvadó szakaszra irányították a porlasztógáz ütközési pontját. Ez a rendszabály abból a feltevésből indult ki, hogy legelőnyösebb, 45 ha az expandáló porlasztósugár szétoszlató hatását arra a helyre összpontosítjuk, ahol a fém a legfolyósabb és így látszólaga legkönnyebben porlasztható. Ezenkívül mindkét helyet, tehát az 1 mm vastagságú 50 drót esetén csak néhány tizedmilliméter hosszúságú olvadó kúpszakaszt és a porlasztógáz ütközési helyét, tudatosan lehetőleg a belső és középső fúvókán bizonyos mértékben túlnyúló külső fúvóka csa-55 tornájának végére igyekeztek juttatni. Az utóbbi rendszabály a következő megfontolások eredménye: Ha a hároinfúvókás rendszer mindhárom fuvókáját egyenlő hosszúra szabták volna, úgyhogy elől, a gázok kilövellésének helyén, együtt vég- 60 ződtek volna, akkor a gázok kiömlésének pillanatában keletkező expanzió csonkakúpalakban történnék, más szóval erősen oldalirányban terjedne és a megolvadt folyós részecskéknek rendkívül erős szétszó- 65 ródását eredményezné. Ez azonban egyenletes szemcséződésüknek is rovására estiek. A csonka szóródási kúp legkülső kerületi helyein legapróbb, pontalakú fémrészecskék keletkeznének, ellenben a kúp közepe felé a fémrészecskék tömege és 70 terjedelme mindinkább növekednék és végül a középövben erős csomók alakjában rakódnának a bevonandó tárgyra, melyeknek rétegvas tagsága a szélső szórt részecskékének többszöröse lenne. 75 A fémrészecskékből és expandáló gázból álló porlasztósugárkévémek ilyen csonkakúpalakú kiszélesedése léhát célszerűtlen lenne. A porlasztősugárnak és lángkúpnak ilyen 80 azonnali, oldalra terjedő erős kiszélesedését eddigelé a porlasztógáz előexpanziójával kerülték ki a belső és középső fúvóka elé iktatott kamra segítségével, amelyet a külső fúvókának a belső és középső fúvó- 85 kák torkolatain túlnyúló vége alkotott és ez úton csak csonkakúpalakú olvadási szakasz ellenére nemcsak hegyes porlasztókúpot kaptak, hanem azt is elérték, hogy a külső fúvóka torkolatánál keletkező láng 90 körül a porlasztógázból a lángot burkoló köpeny keletkezett. Ez először is megakadályozta a forró olvasztóláng közvetlen érintkezését a külső fúvóka fémjével, tehát hűtés útján megakadályozta a külső 95 fúvóka fémanyagának olvadását, másodszor pedig a lángnak annyi vezetést adott, hogy az azon áthaladó kilövell anyagnak elég ideje volt arra, hogy olvadásig felmelegedjék, majd közvetlenül a külső fú- 10 ° vóka előkamrájából kijövet elég folyóssá vált, azonnal szétoszlott, illetve szétporló dott. Az előkamrát minden fémre egységesen oly hosszúra méretezték, hogy a középső 105 fúvóka végétől hegyes kúp alakjában terjedő olvasztólángban a csak a külső fúvóka végén kezdődő olvadási szakasz az ott keletkező tompa olvadási kúp hegyével legtöbbnyire csak félmilliméiiernyire nyúlt 110 ki a külső fúvóka torkolatából. A találmány keretében azonban meg-