130278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkalmazkodó bőségű ruhanemű előállítására

Megjelent 1942. évi november hé 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^BB» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130278. szám I/ia. osztály. — B. 14778. alapszám. Eljárás alkalmazkodó bőségű ruhanemű előállítására. Békés Istvánné szül. Mayer Margherita tervezőnő, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi február hó 10. Sziahás és varrás útján, szövetből -és bőrből ruhaneműek eddig mindig csak' bizonyos meghatározott bőségméretre készültek lés alakítás nélkül csakis bizonyos meg-5 határozott méreteken belül voltak különböző bőségű testalkatokra használhatók, sőt hagy bőaégméret-kül.önböziet esetén még alakítás útján sem lehetett meghatározott bőségű ruhaneműt a meghatározott bőség-10 tői túlságosan eltérő méretre alkalmassá tenni. A mériet szerint készülő ruhaneműeket egy bizonyos egyén meghatározott és pontos testmértéke szerint szabták ki és varrták' össze, míg a kereskedelmi forga-15 lomban raktári ruhaneműek elnevezésű kész ruhaneműek meghatározott, átlagosan növekvő méretisorozalban készültek avégett, hogy a különböző "bőségméretű vásárlókat különböző baségméretű ruhane-20 nmekkel lehessen kiszolgálni. Tehát az eddigi szövietből és bőrből való ruhakészílésnél a sziabási eljárást az jellemezte, hogy a szabásminta szerkesztése meghatározott és csak egy bőségne használható bőség-25 ménét figyelembevételével történhetett és az így elkészült ruhanemű csak e figyelembe vett bőségméretre volt alakítás nélkül használható. E körülmények természetesen szükségessé tették, hogy azonos faj-30 tájú ruháneműeknél minden bőségméretre külön kellett szabásmintákat szerkeszteni és ruhaneműeket előállítani és a ruhakereskedelemben azonos ruhameműfajtákból sorozlatos bőségméretben kellett számos darabot raktáron tartani, ami súlyos 35 anyagi megterheléssel és egyéb kereskedelmi hátrányokkal jár. De a sorozatos bőségméretek elkészítése esetén sem lehetett elérni azt, éppen a raktári átlagos ménetek miatt, hogy minden vásárló a bőség- 40 méretének' pontosan megfelelő ruhaneműt megkaphassa. Kivételt képeznek természietesien azok a közismert pulloverék, kötöttmellények és blúzok, trikóniadrágok, ingek, fürdőtrikók1

, 45 harisnyák, kesztyűk, melyeket kötött vagy kötszövött vlagy más módon egész felületükben rugalmassá lett, a ruhanemű teljes területén minden irányban táguló és szűkülő, és a felület minden pontján test- 50 hez tapadó anyagból állítottak elő. E közismert, teljes felületükön tapadó és minden irányban táguló; vagy szűkülő anyagok azonban semmiképen sem alkalmasak arra, hogy azokból az általánosan szokásos ru- 55 házkodásnak megfelelő ruhaneműeket állítsunk elő, egyrészt azért, mert a ruhanemű teljes területén minden irányban tágulnak vagy szűkülnek és teljes fielületükíben testhez tapadnak, ami a fentebb fel- 60 sorolt kivételes ruhadarabokon kívül az általános ruhanemű viseletnél nem alkalmazható, másrészt azért, mert ruhaneműek túlnyomórészben nem is állíthatók elő a fent említett anyagokból. Ezek az ismert 65 kivételek tehát a szövetből és bőrből készült ruhaneműek ama gyakorlati hátrányai, hogy azoknak határozott bőségméret-