130272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-izokinolin-vegyületek előállítására

2 13(1271 gyülelekből, víagy dihidroizokinolin-vegyületekből, vagy ezek quarter ammóniumsóiból is és ezeket katalitosan, pl. platinavágy palládium-katalizátorok jelenlétében 5 oly módon hidráihatjuk, hogy mind a piridingyűrű kettős kötései, mind az aralkilengyök kettős kötései egyszerű kötésekké alakuljanak át. Kiindulhatunk végül megfelelő, aralkilennel helyettesített tetra-10 hidro-izokinolin-vegyiületekből és ezeket ugyancsak katalitosan hidráihatjuk, mikoris az aralküen-helyettesítők aralkil-helyettesítőkké alakulnak át. Ha azonban az ismertetett tetrahidro-15 izokinolinok aralkilennel helyettesített vegyületeit akarjuk előállítani, úgy: a piridingyűrű egy szénatomján aralkilennel her lyettesített és az egyik benzolmagban legalább két aciloxicsoportot tartamazó, adojtt 20 esetben még tovább helyettesített, nem hidráit izokinolin-vegyületekből, vagy dihidroizokinolin-vegyületekből, vagy ezek quarter ammóniumsóiból indulunk ki és ezeket fémekkel, adott esetben azon sav je-25 lenlétében, amellyel a hidroxilcsoportok acilezve vannak, úgy hidráijuk, hogy csak a piridingyűrű kettős kötései alakuljanak át egyszerű kötésekké, az aralkilein-helyettesítők kettős kötései azonban változatla-30 nul maradjanak. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagai, pl. adott esetben megfelelően helyettesített 1-metil-izokinolinokinak vagy 1-metil-3,4-dihidroizo lanolinoknak adott eset-35 ben megfelelőien helyettesített aromás aldehidekkel való kondenzációja útján, vagy a Bischler—Napieralsky-féle szintézissel megfelelően helyettesített ß-feniletilaminokból állíthatók elő. 40 A kiindulási anyagok hidroxilcso portjait hangyasavva], ecetsavval, propionsavlval, vajsavval vagy egyéb szervtes savval észterezhetjük; előnyösen acelilezett vegyületeket alkalmazunk. 45 Példák: 1. 2,0 g l-(ß-fe:niletil)-6,7'diaoetoxi-3,4rdihidroizokiiiolin-brómhidrátot, melynek olvadáspontja 142—144 C° és amelyet eoetészter hozzáadása mellett abszolút alkohol-50 ból átkristályosítottunk, 30 cm3

jégeoetben platinával (0,1 g platinaoxidból) hidrogénáramban rázunk. 1 mólnak megfelelő mennyiségű hidrogén felvétele után a hidrálás megszűnik. A katalizátortól megszűr-55 jük, léghíjas térben bepároljuk és a keletkezett l-(ß-fenilelil)-6,7-diacetoxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin-brómhidrátot abszolút alkoholból átkristályosítjuk. Olvadáspontja 180—181 C°. A brómhidrát vizes oldatából szódaoldattal kicsapjuk a szabad bázist, 60 mely nátronlúgban nem oldódik és ezzel csak elszappanosodás közben megy oldatba. Képlete: 2. 0,9 g l-(ß-fenilvinil)-6,7-diaoeto!xi-3,ldihidro-izokinolin-brómhidrátot, melynek olvadáspontja 190—191 C°, 30 cm3 jégecet- 75 ben platinával (0,06 g platinaoxidból) hidrogénáramban rázunk. Egy óra leforgása után két mólnak megfelelő mennyiségű1 hidrogént vesz fel. A katalizátortól leszűrjük és az 1. példa szerint dolgozzuk lovább 80 fel. Az 1. példában leírt l-(ß-feniletil)-6,7-diacetoxi1l,2,3,4-tetrahidror-izokinolin-brómhidrát keletkezik. 3. 2 g l-(ß-fc,niletil)-2-metil-6,7-diacetoxi-3,4-dihidro-izokinolin-jodidot, melynek ol- g5 vadáspontja 175—176 C°, 10 cm' jégeoetben 1 g cinkporrial 2 órán át forralunk. A kezdetben sárga oldat teljesen elszíntelenedik. A cinkportól forrón leszűrjük', a reakciós terméket éterrel kicsapjuk, a csapa- 90 dékot kevés metanolban oldjuk, fölös mennyiségű, jégben hűtött, hígított ammóniába öntjük és sok éterrel kirázzuk. A hígított nátronlúggal és vízzel mosott, jól szárított éter elpárologtatása után vissza- g5 maradó l-(ß-feniletil)-2-rnetil-6,7-diacetoxi-1,2,3,4-letrahidro-izokinolint 0,05 mm nyomású léghíjas térben 210—220 C° fürdőhőmérsékleten átdesztilláljuk; étenes oldatának sósavas éterrel való kicsapása útján a 100 vízben könnyen oldódó klórhidráttá alakul. Képlete: 4. 1,0 g l-(ß-feniletU>2-metil-6,7-diaoeloxi-3,4-dihidro-izokinolin-jod:idot 10 cm3 jég-