130229. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás villamos rezgések átvitelére

138229. 3 pítását teszik kívánatossá, mint it kör elkerülhetetlen veszteiegei előidéznek. Az ismertetett kapcsolás pl. igen előnyös oly 'erősítőkapcsolások számára, me-5 Iveknek igen széles frekyenciaszalagőtkell áteresz leni ok, ami egyebek között távolbalátó vevőknél fordul elő. Ez erősítőknél ugyanis általában a'bemenőkör járulékos csillapítása a kívánt, széles áteresztőkör-10 zct elérésére mindenkor szükséges. Ezt a járulékos csillapítást eddig annak révén érlék el, hogy a körben nagyobb veszteségeket engedtek fellépni vagy a körhöz párhuzamosan ohmos ellenállást kapcsoltak. E 15 rendszabályok a körön át fellépő jelfeszültséget csökken!ik, míg a csőzaj azonos marad, úgyhogy a jel és csőzaj közötti arány csökken és ezenfelül többnyire még a körön át fellépő jelfaszüllség és köi'zajíe-20 szültség közötti arány is csökken. Ha ellenijén a szükséges járulékos csillapítást a találmány szerint önindukciócsévéllek kat odavezet ékben való alkalmazásával érjük el, a jel és csőzaj közötti arány állandó1 25 marad és ezenfelül a körbe új zajforrást nem juttatunk, úgyhogy a körön át fellépő jelíeszüíiség és körzajfeszüUség közötti arány is változatlan marad. Ekkor tehát a használatos kapcsolásokhoz, képest mind 30 a csőzaj, mind a kapcsolási zaj is csökkennek, mégpedig ekkor szándékosan erősen csillapítóit körrel ugyanazt a jel-zaj-arányt kapjuk, mint különben csupán igen jó minőségű körrel. Maximális zajmentességet 35 erünk el, ha a bemenőkörnek a kívánt áteresztőkörzettei kapcsolatosan szükséges csillapítását gyakorlatilag kizárólag a kad odavezet ékbeu levő önindiikciócsévével idézzük it\lő. Távolbalátó vevő esetén az 40 ehhez .szükséges önindukció 0,1 u II nagyiságú. "Más eset, melyben a bemenő-rezgőkör járulékos csillapítása előnyös lehet, mégpedig a szükséges áteresztőkörzeltől füg-45 gel len iil, igen nagy frekvenciákhoz való erősítőknél fordul elő az u. n. »futőidőza.j«jal kapcsolatosan, mely tüneményt a következőkben még részletesebben magyarázzuk meg. 50 TÍ a az elektronoknak ka t óda és anód a közötti fiitóideje az'átviendő rezgések periódusához képest már nem lelhanyagolhatóp'n kicsiny, a vezérlő rács irányában inilueuciaáram lép fel, ami a 2. ábrán feltüntetett 55 vektorrikigram kapcsán könnyűszerrel látható be. Ez a diagram triódára érvényes; többrácsos csöveknél azonban lényegileg: azonos tünem'ények lépnek fel. Az \ katódaváltóiáram az elektronoknak vezérlőrácis és katódia közötti véges futóideje követkéz- 60 Lében a Vg vezérlorácsfeszülíséghez képest kissé késik. Az Ia

anödaárain abszolút értéke, legalábbis amennyiben az elektronoknak vezérlőrács és anóda közötti futóideje az erősítendő rezgések félperiódusánál nem 65 nagyobb, kb. Ik-val azonos, azonban a vezéri őrács-váltőfeszüUségbez képest nagyobb késésű. Az lg- áramnak, amely az Ia

és Ik áramok mértani különbsége, a vezérlőrácshoz kell folynia. A vezérlőrácshoz fo- 70 lyó lg- influenciaűram oly komponenst tartalmaz, amely a vezérlőrács-váltófeszültséghez képest 90°-kal előre siet és melyet a vezéri őr ács-katóda-kapacitás látszólagos növekedésének' következményieként kell fel- 75 fognunk, valamint oly komponenst is, amely a vezérlőrács-váltófeszültséggel fázisban van és az u. n. »futóidő-csillapí;tás«-t idézi elő. Az lg áram oly zajkomponeust tartalmaz, amely a kai oda zaj jal kor- 80 relált és a bemenőkörön át oly zajfeszültséget idéz elő, amely a katódazajáramhoz képest fázisban eltolt és az anódakörbeli, k'atódazajjal korrelált zajáramnak tetemes növekedését idézi elő. Ezt a járulékos zaj- 85 áramot »futóidőzaj «-nak nevezhetjük. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a valóságban fellépő tünemények bonyolultabbak', mint az ismertetett elgondolások' alapján adódnék, minthogy az elektronok- % nak vezérlőrács és katóda közötti sebessége a vezérlőrácsfeszültség pillanatnyi értékétől függ. Az elektronoknak ennek következtében adódó sebességváltozásai járulékos influenciaáramot idéznek' elő, 95 pmely ugyan a vezérlőrács-kalóda-kapaciiás látszólagos növekedéséhez és a »futór időcsi]lapítás«-hoz hozzájárul, azonban zajkomponenst nem tartalmaz és így a »futóid őzaj «-hoz hozzá nem járul. íoo A i)futőidőcsillapílás«-t a bemenőkörhöz látszólag párhuzamosan kapcsolt ellenállásként foghatjuk fel, a »futóidőz!

aj«-t pedig ez ellenállásban adódó szpontán feszültségingadozásokként. Ez elgondolásból követ- io5 kezik, hogy az említett ellenállás oly ohmos ielleuáUásként viselkedik, amely kb. katódahőmérsékleten \'an és ennek következtében sokkal. erősébb zajt idéz elő, mint szobahőmérsékletű, azonos .értékű ohmos ellen-'no állás. Ezért fontos arról gondoskodnunk, hogy a bemenőrezgőkör csillapítását túlnyomóan ne a »futóidőcsillapílás« szabja meg, amit a »futóidőcsillapítás« adott ér-