130162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfonok származékainak előállítására

2 130162. A iszulfonból 10,0 g-ot 50 cm3 hangyasav­han feloldunk és az oldatot 50 cm3 koncen­trált HCbiel főzzük. Kihűléskor a reak­ciókeverékből, melyhez azonos térfogatú viziet adtunk, a részlegesen elszappanosított 10 vegyület a p'-karbetoixianiinoi-p'-aminodife­nilsznlfon kristályosodik ki, melynek olva­dáspontja 229—230 C° (alkoholból). A-ho­zadék az elméletinek 90°/o-a. 2. Példa: 15 A kiindulási anyagoknak az 1. példában megadott mennyiségeit tetraklóretánban oldjuk, az oldathoz részletekben az alumí­niumkloridot hozzáadjuk és az egészet a reakció vége felé a BabO'-tölcsérben he-20 vítjük. Jégvízbe való bevitel után a szer­ves oldószert vízgőzzíel kiűzzük, miközben egyúttal ia részleges elszappanosítás is vég­bemegy; az így kapott p-karbeto|XÍ-amino­p'Haminodiilenilsziulfon-HCl-t a szabad bá-25 zissá alakítjuk át. 3. Példa: 26,3 g p-karbetoxiiaminobenzolszíulfioklio­ridot és 13,5 g acetanilidet 150 cm3 nitro­benzolban szuszpendálunk és a szuszpen-30 zióhoz 50 cm3 nitrobenzolban felvett 26,0 g alumíniumkloridot adunk. Ezután az egé­szet 1 órahosszat 120—130 C°-ra hevítjük. Kihűlés után 15 cm3 tömény sósavat adunk hozzá és a nitrobenzolt väkuumban lepá-35 roljuk. A maradékhoz vizet adunk ás a fel­oldatlanul maradt részekről leszívatunk. A maradékot, mely p^karbetoixiaminobenziol­sziulfonaminobenzol, vízzel mossuk és al­koholból átkristályosítjuk. O. P. 229 C°. 40 4. Példa: 26,0 g p-karbetoxi|aminopiridinszíulfoklo­ridhoz 100,0 g nitrobenzolban 13,5 g aoet­anilidet adunk és a keverékhez adagokban 50 g nitrobenzolban feloldott 30,0 g alumír 45 niumkloridot adunk- Ezután az egészíet kb. 1 óra hosszat 120 C°-ra hevítjük. A nitro­benzol lepárolása és. kb. 15 cm3 tömény sósav és 100 cm3 víz hozzáadása után le­szívatunk és sok vízziel mosunk. A 4-(2-karbetoxiamÍEOpiridíl)-4naminofenils,z!ulfont 50 színtelen kristályok alakjában kapjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. A 128192. lajstromszámú törzssziabada­lomban mieghatarozott eljárás továbbkép­zése olyan sziüíonszármiazékok előállí- 55 tására, melyeknek általános képlete Y X N R S02 R' N X*. X^ mely képletben R ós R' aromás és/vagy heterociklusos maradékot, X, X1 és X1 hidrogént és/vagy alkilmaradékoklal, kü- 60 lönösem metilmaradékokat és Y vala­mely, savanyú oldatban nehezen lehasít­ható acilmaradékot, különösen szénsavn észter- vagy -amidmaradékot jelent és melyben az aminocísoportok a szulfon- 65 csoporthoz képest célszerűién p-belyzet­ben vannak, azzal jellemezve, hogy Y X N R S02 Hal általános képletű vegyulo tekét, mely képletben R, X és Y jelen­tésié a fentivel azonos, R' N X' Y' képr 70 létű vegyületiekkel, mely képletben R' és X' jelentése szintén a fentivel azonos, míg Y' alkilmaradékot vagy valamely könnyen lehasítható acilmaradékot je­lent, atumíniumhalogenid jelenlétében 75 kondenzálunk és szükség esetén a kon­denzálási terméket az Y' acil csoport le­hasítására részlegesen elszappanosítjluk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljá­rás foganatosít ási módja, azzal jellemez«- 80 ve, hogy kiindulási anyagokul p-karbal­koxi-aminobeiizolszulfioha'ogenr'ieket, kü­lönösen p-karbetoxiaminobenzolszulfo'­kloridot alkalmazunk. 3. Az 1. igénypontban mieghatarozott eljá- 85 rás foganatosítási módja, azzal jellemezr ve, hogy kiindulási anyagokúi ureido­benzolszulfohalogenidiekiet alkalmazunk. Felelős kiadó: dr. ladomóri SZMEKTNIK ISTVÁN m. kir. szabadalmi bíró. „JÖVŐ" Nyomdaszövetkezet, Budapest, IX., Brkel-u. 17. Tel.: 182-278. Fel., vez.: Demjéa Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom