130120. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasból való símán kiesztergált, előzetesen horganyfürdőbe való merítéssel horganyozandó alaptest és bronzból vagy vörösöntvényből álló futópersely közötti fémes kötés létesítésére

Megjelent 1942. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 130120. szám. V/e/l., (XVI/d.) osztály. — M. 12808, alapiszám. Eljárás vasból való, sínián kiesztergált, előzetesen horganyfürdőtoe való merítéssel horganyozandó alapi?sl és bronzból Vagy vörösöntvényből álló futópersely közötti fémes köles létesítésére. Mascher Heinrich vállalkozó, Göttingen. A bejelentés napja: 1941. évi május hó 29. A találmány célja csapágy testeknek símán kiesztergályozott öntöttvasból, acélöntvényből vagy acélból való csapágycsészéből és vörösöntvényből, bronzból vagy 5 hasonlóból való csapágyperselyből való előállításánál öntés által a csapágy-csésze ós a futópersely között szilárd, tartós köles létesítése. "Vörösöntvény-csapágy-csészéknek fehérfémmel való kiöntésére vagy 10 horgany- vagy ólomrétegnek, vagy horgany- vagy ólom ötvözetnek más fémből való alaptestre valói felvitelére az eddig használatos eljárásoknál, ha erősen igénybe veendő csapágy-csészékről van szó, a 15 kiöntést beforrasztják. A kötési felületet ebből a célból tisztítják, pácolják és azután ón- vagy ónötvözetekből való bevonattal látják el, mivel e művelet nélkül forrasztást nem lehet elérni. Ezt követőleg 20 a fémet beöntik, mimellett a csapágyicsésze bevonata a forras'ztószer szerepét tölti be. Ilymódon egyesült fémet kapnak. A találmány tárgya eljárás, mely lehetővé teszi réztartalmü futópérselynek sí-25 mán kieszlergályozolt, előzetesen horganyozandó, vasból, acélöntvényből vagy acélból valói csapágy-csészével öntés által olymódon való összekötését, hogy az egyik és a másik között mindkettővel szemben 30 élesen elhatárolt, meglepően nagy tartóssága, kemény forraszréteg keletkezzék. Önmagában véve ismeretes horganyrétegnek más fémből való csapágy-csészére, pl. acélcsészére való felvitelére a horgany-, 35 réteget mint forraszt a csészének erősen felhevített horganyfürdőbe való merítéséível létesíteni. A horganyfürdőbe való e bemerítés célja az acélcsészének a feltétlenül szükséges 800 C° hőmérsékletre való felmelegítése, hogy a zsugorodásának mér- 40 lékét lehűléskor a vörösöntvénjr zsugorodási mértékéhez közel lehessen hozni. Ezen ismert eljárással szemben a találmány abban áll, hogy a horganyozandó csapágy testet a merülő fürdőben annyira 45 hevítjük, hogy a rátapadó horganyréteg abban a pillanatban még tésztaszerű (kb. 450 C° hőmérsékletnek felel meg), amelyben a bronzot vagy a v őrös öntvény ~ ömlesztéket a formába öntjük. E 450— 50 550 C° hőmérsékleti határokon belül, amikor a horganyfürdő még .viszonylag sűrűn folyós, az acélcsészén oly horganyréteg keletkezik, amely egyrészt eléggé vastag ahhoz, hogy később a vörösöntvénnyel 55 szilárd kötéshez elegendő mennyiségű keményforraszt alkosson, és másrészt a horganyfürdőből való kiemelés után még nem olyan erősen oxidálódott, hogy a horganyfelületen a kötést zavaró oxidréteg 60' keletkezhessen. A gyakarlatban az új eljárást a követr kezőképen valósítjuk meg: Az acéltestet azokon a helyeken, amelyeken a bronzot vagy a vörösöntvényt fel 65 akarjuk vinni, megmunkáljuk. Kerek lesteket a kívánt átmérőre esztergálunk. Nem szükséges a kötési felületeket különlegesen egyengetni. A megmunkálandó felületeket, amelyekre a bronzot vagy a vörös- 70