129972. lajstromszámú szabadalom • Szekunderelektronerősítő eltérítő vezérléssel

2 129972. működése a különben szokásos sűrítőhengerek működésének felel meg. A szokásos elrendezéstől eltérően azonban e lemezeknek külön kivezetésük van, úgyhogy 5 ezek különböző, állandó feszültségek alá helyezhetők. Ilymódon i lehetővé válik a sugáráram sűrítése a reprodukálandó 5 ellenzőre. A berendezés elvben hengeres optikának felel meg. Az 5 ellenző nyílása 10 téglalapalakú és olyan kicsi, hogy az elekL trónok gyakorlatilag egyenletesen hatolnak át rajta. Az 5 ellenző, valamint a 3 és 4elektródák között van a 6 ernyőző elektróda, amelynek az 5 ellenzőjével nagyobb a 15 nyílása és amely az 5 ellenzővel, valamint az utána következő 7 elektródával azonos potenciálú. Ilymódon megakadályozzuk, hogy a katóda ós az ellenző közölt levő villamos mező benyúljon az ellenző nyí-20 lásába és torzulásokat okozzon, amelyek a reprodukciót zavarhatnák. Az elektronoptika három 7, 8 és 9 hengerből áll, amelyekel végükön gyűrűulakú tárcsák zárnak. Ezeket az elektródákat úgy 25 méretezzük, hogy a ellenzőnyílásnak a 10 képsíkban keletkező képe kb- íermészetes nagvságú vagy kicsinyített legyen. A 9 és 10 elektródák közötti tért a 11 és 12 lemezekkel létesített eltérítőmezők 30 töltik ki! Az elektronok állandó sebességgel járják be ezt a tenet, minthogy a 9 ós 10 elektródák azonos polenciálúak, és a 11 és 12 lemezeknek csak kissé eltérő a potenciáljuk. Az eltérítőlemezek, a szo-35 kásos szerkezetű Braun-féle csövekkel ellentétben, a 10 vezérlő ellenző felé kisebb távolságra vannak, mint a katódafelőli végen. Ilymódon nagyobb érzékenységet érünk el, minthogy az eltérítőlemezek 40 alakja pontosan az elektronnyaláb határfelületeihez illeszkedik. A 9 és 10 elektródák feszültsége, pl. 1000 volt a katódá^ hoz viszonyítva. A sok ese'ben használatos, nagyon gyönge (kisebb mint 103 volt) 45 eltérítő feszültségeknél, természetesen célszerűen a cső belsejében is tökéletes elektrosztatikai ernyőzésről kell gondoskodnia falfeltöllődés megakadályozására, amely csak a csatlakozó szekundérerősílőnél ma-50 rad el. A 10 elektróda nyílásának nagyságát az 5 ellenzőnek ebben a síkban létesített Tcépnagysága szabja meg. Azonban célszerű a nyílást a lehető legkeskenyebbre készíteni, minthogy ilymódon lehetőleg ke-, 55 vés zavaró elektrón jut a csatlakozó erősítőkamrába. E nyílás hosszirányban rövidebbre is méretezhető, hogy levágjuk a kép torzulásait, amelyek nagyobb priméráramsűrűségeknél a derékszögű kép sarkainál fellépnek. 60 Célszerűen a 10 tárcsa mögött egy vagy több hasonló alakú elektródát helyezhetünk el, amelyek alacsonyabb potenciálüak. A rajz két ilyen 13 és 14 ellenzőt tüntet fel, melyek közül a katódához közelebb 65 fekvő 13 ellenző 980 volt potenciálú, a másik 14 ellenző pedig csak 50 volt potenciálú. Az előbbi ekkor megakadályozza azoknak a szekundérelektronoknak az átlépését, amelyeket az elektron- 70 nyaláb nem kihasznált része a 10 tárcsából szabadít fel. Ezek kis sebességük folytán nem ütközhetnek 20 volttal kisebb potenciálú helyre. Ezenkívül a 13 ellenző megakadályozza a 14 ellenzővel létesített 75 mező átnyúlását a 10 vezérlő ellenző felé, ami képtorzulásokat okozhatna. A második 14 ellenző megakadályozza az 5 ellenzőn felszabadítóit szekundéreleklronok átlépését, amelyek ez ellenző nyílásán át 80 az eltérítőtérbe jutnak. Ha az 5 elektródának pl. 70 volt a potenciálja, akkor ez elektronok számára is legyőzhetetlen fékező mező van a 11 tárcsa síkjában. A 14 elektróda egyidejűen az erősítő- 85 rendszer első elektródájául is 'felhasználható, amennyiben pl. nyílása elé szekundérelektronokal kibocsátó anyagból álló hálót feszítünk ki. A katódából eredő és a 10 vezérlő ellenzőn átröpülő elektró- 90 nok ütközési sebessége 50 volt és mindenesetre elegendő priméreleklrononként több szekundéi-elektron létesítésére. Ez elektróda mögött valamelyik ismert szekundérelektronerősítő berendezés lehet. A je- 95 len esetben több hálót rajzoltunk fel, amelyek mögött anódalemez van. A 10 tárcsát célszerűen mozgathatóra, főként forgathalóra készítjük, hogy az ellenzőkép pontos helyzetének megfelelően 100 legyen beállítható. A 10 tárcsát pl. szélén kis 15 csészében levő, könnyen olvadó fém (pl. Pb, Sn) cseppje veszi körül, amelyet szükség esetén nagyfrekvenciás hevítéssel megolvasztó ltunk. Ekkor a tárcsának egy- 105 oldalúan ható súlya lesz, úgyhogy nehézségi erővel elállítható. Az új helyzetben azután az ismét megmerevedő fém helybenlartja. A többi elektróda átmenő 16, 17 üvegtámaszokra sorakozlalhalo. A cső 110 valamennyi részének teljesen nem mágneses anyagból kell állani. A kísérletek azt mutatták, hogy a leírt berendezéssel nagyon egyenes karakterisz-