129918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására

Megjelent 1942. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 129918. szám. IV/h/1. osztály. — P. 10161. alapszám. Eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására. Dr. Karl Peschek gyáros, Wien. A bejelentés napja: 1941. évi szeptember hó 6. — Németországi elsőbbsége: 1941. évi július hó 24. A találmány eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására, melyeknek alapianya­ga kiváltképen hulladékanyagokból, mint falisztből, fűrészporból, gyaluforgácsból, 5 ligninből, parafadarából, tőzegből, posztó­gyári hulladJkbóJ, porolási porból vagy hasonlókból áll. .^ ' Az effajta anyagoknak valamely kötő­anyaggal való impregnálását már java-10 solták. Evégett az alapanyagot először a kötőanyagot tartalmazó oldat megfelelő mennyiségével átitatták, majd az oldószert eltávolították és végül a teljesen száraz elegyet sajtolták és adott esetben — ameny-15 nyiben keményíthető kötőanyagot alkal­maztak — a kötőanyagot keményítési hö­rn érsekiét en kernényítették. Az alapanyag átitatásához a gyakran drága és nehezen beszerezhető oldószer 20 nagy mennyiségére van szükség, kiváltké­pen ha likacsos hulladékanyagról van szó. Ekként pl. faforgács, pl. fűrészpor meg­felelő átitatásához az alapanyag súlyegysé­gére számítva 3—4-szeres mennyiségű ol-25 dószerre van szükség. Ezzel jár továbbá az oldat adott töménysége mellett a kö­tőanyagnagymértékű elhasználódásia, mely­nek csupán csekély hányada vonja be a részecskék felületét, mimellett lényegesen 30 nagyobb része a részecskék belsejébe ha­tol. A találmány ama felismerésből indul ki. hogy a kötőanyaggal telített részecskék kö­tésének folyamata főleg az egymásrn saj­tolt részecskék felületén megy végbe, me- 35 Iveket a kötőanyag egymással . összera­gaszt. Jó kötés elérése végett tehát el- , engedhetetlen, hogy a részecskék felületét a kötőanyaggal egyenletesen és jól be­vonjuk, mimellett a kötési folyamat szem- 40 pontjából nincs jelentősége annak, hogy a részecskék belsejében van-« kötőanyag. Ezen a felismerésen alapuló találmány szerinti eljárás lényegileg abban van, hogy a kötőanyagot tartalmazó oldat oly csekély 45 mennyisegét használjuk, mely a kiindulási anyaggal való alapos átkeveréskor éppen elegendő ahhoz, hogy a részecskék felü­letét nedvesítse anélkül, hogy azokat telje­sen átitatná, miként az eddig szokásos volt. 50 Az oldószert alapos eloszlása rután azonnal eltávolítjuk, úgyhogy a kötőanyag csupán ía részecskék felületére rakodik le egyenle­tes elosztásban. Annak ellenőrzésére, hogy az oklat a 55 részecskék felületén az egész alapanyagban egyenletesen oszlott-e el, a kötőanyag ol­dószeréhez igen csekély százalékos meny­nyiségben festéket adunk. Az alapanyag egyenletes és egyszerű szemléléssel meg- 60 állapítható színárnyalatából ía kötőanyag­oldat egyenletes elosztása könnyen felis­merhető. Mivel az oldószer eltávolítása, pl. ledesztillálása után az oldat nem illé­kony alkatrészei a részecskék felületére 65 tapadnak, az egyenletes színárnyalatból, az alapanyag részecskéinek a kötőanyaggal való egyenletes felületi bevonása is felis­merhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom