129918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására

Megjelent 1942. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 129918. szám. IV/h/1. osztály. — P. 10161. alapszám. Eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására. Dr. Karl Peschek gyáros, Wien. A bejelentés napja: 1941. évi szeptember hó 6. — Németországi elsőbbsége: 1941. évi július hó 24. A találmány eljárás lemezek és egyéb tárgyak előállítására, melyeknek alapianyaga kiváltképen hulladékanyagokból, mint falisztből, fűrészporból, gyaluforgácsból, 5 ligninből, parafadarából, tőzegből, posztógyári hulladJkbóJ, porolási porból vagy hasonlókból áll. .^ ' Az effajta anyagoknak valamely kötőanyaggal való impregnálását már java-10 solták. Evégett az alapanyagot először a kötőanyagot tartalmazó oldat megfelelő mennyiségével átitatták, majd az oldószert eltávolították és végül a teljesen száraz elegyet sajtolták és adott esetben — ameny-15 nyiben keményíthető kötőanyagot alkalmaztak — a kötőanyagot keményítési hörn érsekiét en kernényítették. Az alapanyag átitatásához a gyakran drága és nehezen beszerezhető oldószer 20 nagy mennyiségére van szükség, kiváltképen ha likacsos hulladékanyagról van szó. Ekként pl. faforgács, pl. fűrészpor megfelelő átitatásához az alapanyag súlyegységére számítva 3—4-szeres mennyiségű ol-25 dószerre van szükség. Ezzel jár továbbá az oldat adott töménysége mellett a kötőanyagnagymértékű elhasználódásia, melynek csupán csekély hányada vonja be a részecskék felületét, mimellett lényegesen 30 nagyobb része a részecskék belsejébe hatol. A találmány ama felismerésből indul ki. hogy a kötőanyaggal telített részecskék kötésének folyamata főleg az egymásrn sajtolt részecskék felületén megy végbe, me- 35 Iveket a kötőanyag egymással . összeragaszt. Jó kötés elérése végett tehát el- , engedhetetlen, hogy a részecskék felületét a kötőanyaggal egyenletesen és jól bevonjuk, mimellett a kötési folyamat szem- 40 pontjából nincs jelentősége annak, hogy a részecskék belsejében van-« kötőanyag. Ezen a felismerésen alapuló találmány szerinti eljárás lényegileg abban van, hogy a kötőanyagot tartalmazó oldat oly csekély 45 mennyisegét használjuk, mely a kiindulási anyaggal való alapos átkeveréskor éppen elegendő ahhoz, hogy a részecskék felületét nedvesítse anélkül, hogy azokat teljesen átitatná, miként az eddig szokásos volt. 50 Az oldószert alapos eloszlása rután azonnal eltávolítjuk, úgyhogy a kötőanyag csupán ía részecskék felületére rakodik le egyenletes elosztásban. Annak ellenőrzésére, hogy az oklat a 55 részecskék felületén az egész alapanyagban egyenletesen oszlott-e el, a kötőanyag oldószeréhez igen csekély százalékos menynyiségben festéket adunk. Az alapanyag egyenletes és egyszerű szemléléssel meg- 60 állapítható színárnyalatából ía kötőanyagoldat egyenletes elosztása könnyen felismerhető. Mivel az oldószer eltávolítása, pl. ledesztillálása után az oldat nem illékony alkatrészei a részecskék felületére 65 tapadnak, az egyenletes színárnyalatból, az alapanyag részecskéinek a kötőanyaggal való egyenletes felületi bevonása is felismerhető.