129762. lajstromszámú szabadalom • Felületek fényvisszaverő képességét csökkentő bevonat
129762. 3 Hasonlóképen határozható meg a többi, törésmutató és végül 3c. ng = n 0 1+a0 , 1+ai 1—an 1—ai t+Qn 1-a„ A 3c. alatti egyenlet helyett jó megközelítő eredményt ad a következő kényelmeio seb'b egyenlet. 3c'. ng + n 0 a0 + ai + a 2 15 Mivel ng szintén ismeretes, a 3c. vagy 3c'. egyenlet a0 -tól a^ig terjedő m + 1 érték közötti összefüggésre vonatkozik és általános érvényű, ha az egyes .rétegek a törésmutatók szempontjából homoge-20 ínek, amit az alábbiakban felteszünk. A fényvisszaverésnek a választott elrendezéssel elért csökkenését az alábbi egyenlet fejezi ki: 4. an Ol 25 Ct2 — QB + • 0 Ez az egyenlet matematikai kifejezése annak az általános feltételnek, hogy az egyes visszavert fénymennyiségek zárt vektorsokszöggé tehetők össze éspedig abban a kü-30 lönleges esetben, amelyben az egyes rétegek vastagsága A0 /4, tehát a sokszög valamennyi oldala egymással párhuzamos. Ekkor a visszavert részsugaraknak a rétegről-rét.egre A0 /2-vel növekvő: úthossza 35 mindenkor 180°-os fáziseltolást létesít, úgyhogy az egyes pozitív vagy negatív a:k fényamplitudók váltakozó előjelekkel adódnak össze. A kitűzött feladat megoldását azok az elrendezések alkotják, amelyeknél avek-40 torsokszög záródik. Ha a vektorsokszög nem záródik, akkor a ^0 hosszúságú fényből ar hosszúságú maradék vektor adódik, amelynek Rr = 100 ar 2o /o fényvisszaverés felel meg. Keltőnél több réteg alkalmazása csak akkor jelent haladást az 45 ismert megoldásokkal szemben, ha az R r érték kisebb vagy legfeljebb összehasonlítható azzal a közepes szubjektív R fényvisszaverésse], amelyet a felületenként fellépő fény visszaverésnek a hullámhosszú-50 ságtói való függősége létesít, tehát felületenként Rr 'á O.So/o, vagy ar '£ 0.07. Az összes többi eset nem a találmány szerinti megoldása a feladatnak. Mivel a fényvisszaverés csökkenése ál-55 tálában abban az esetben kívánatos, amelyben az üveg felülete levegővel határos, a következőkben feltesszük, hogy minden esetben n0 = 1. Az ao-tól a^-ig terjedő értékekre, tehát összesen m + 1 értékre érvényes 3c'. és 60 4. alatti egyenletekből az következik, hogy a-nak még m —i" 1 értéke szabadon választható és előírható. Az alábbiakban kimutatjuk, hogy a közepes szubjektív fény viszszaverés az alábbi egyenlettel fejezhető, ki: 65 5. R = a0 'N (*-, 5i,5ÜL...\ 0 \a 0 a 0 a 0 ) ahol N egyelőre ismeretlen tényező, amely a fényforrás és a visszavert fény vilá- 70 gosságának eloszlását tartalmazza és az ak/a0 ampliludóviszony függvénye. Ebből látható, hogy e viszonyszámok rögzített értéke mellett R annál kisebb, minél kisebb a0 , vagyis az 1. egyenlet szerint minél 75 kisebb nt . A legkülső réteg törésmutatódját tehát oly kicsire választjuk, amennyire ezt a réteg mechanikus tartóssága megengedi. A találmány értelmében továbbá az a1 /a 0 és az a2 /a 0 amplitudóviszonyok' 80 értékeit úgy választjuk meg, hogy azok az N függvény lehetőleg kicsiny értékét adják, éspedig a következők sziemelőtt tartásával. Megállapítottuk, hogy négyréteges meg- 85 oldásoknál az N függvény akkor a legkisebb, ha at és a 2 az alábbi, az amplitúdóviszonyokra érvényes egyenletekkel fejezhetők ki. 6. (*-) = 1,66 + 0,31^4-^ \a0 /opt n, + 1 ni-l 7. (°í-\ =-0,27+ 0,63 \a0 J opt ng — 1 ni + 1 90 '9 na — 1 ni + 1 ng + 1 ni — 1 Az a3 és a 4 amplitúdó a 3c'. és 4. egyen- 95 lelek segítségével a^ből és az a2 amplitúdó a0 -nak n i által megadott értékéből a köivelkezőképen határozhatók meg: a3 ai 0,5 ng +1 100 Q4 = — Oo aa 0,5 A 6. és 9. alatti egyenletekkel adott ne 105 és nL minden ériéke mellett a négyróteges kivilel többi törésmutatói meghatározhatók. Az alábbiakban példát adunk arra az cselre, amelyben n, = .1,23 és ng = 1.50.
