129660. lajstromszámú szabadalom • Készülék a szappanmaradékok gazdaságos felhasználására

Megjelent 1942. évi június hó 1-ém. MAGYAR KIRÁLYI (^BHÍ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129660. szám XVIII/ia. osztály. — S. 18688. alapszám. Készülék ia szappatiniiaradékok gazdaságos felhaszinálására. Sándor Béláné, szül. Bartos Terézia háztartási és piperecikk-kereskedő, Budapest. A bejelentés napja: 1941. évi augusztus hó 19. A mostani háborúban különös jelentő-Isége van ia helyes és takarékos íiyersanyiaíg­gazdálkodásnak. Ugy a ruha mosásánál, mint. a mosdásnál és fürdésnél felhasznált 5 mosó-, illetve pipereszappanok nem hasz­nálhatók fel teljesen, mert az apró ma­radékok már sem! a kézben, sem a ruhához nem Űörzisölhetők. Ezen maradékok leg­többnyire vagy a mosóvízben elkallódva 10 felolvadnak és így mennek veszendőbe, vagy a mosdó, fürdőkád lefolyójába jut­nak és így értéktelenné válnak. Még a leg­gondosabb és legtakarékosabb háziasszo­nyok is, akik összegyűjtik ezeket a mara-15 dákokat, csak arra tudják felhasználni, hogy nagymosásnál a kifőzővízbe teszik, hogy ezzel meglágyítsák a vizet, vagyis a szappan révén lekössék a vízben levő mész- és egyéb sókat. Erre a célra pedig 20 megfelel akár az ammóniákszóida, vagy a szódának más fajtája, akár bármelyik mo­só- vagy áztatószer. Megemlítendő még, hogy a háborús kényszergazdálkodás következményeként 25 kibocsátott rendeletek szabályozzák a gyá­rak által készíthető szappan minőségét, így: tehát a iszappangyárak nem készíthetik a mosószappant a békeidőben megszokott mi­nőségben. Ezért célszerűbb, hia a kismo-30 sásnál, ahol nagyobbára finom fehérnemű kerül tisztításra, nem közvetlenül a szap­pant dörzsölik a fehérneműhöz, hanem csupán annak habjában mossák. Célszerű tehát a szappanmaradékokat egy alkal-35 mas készülékben gyűjteni, mert ezáltal a kismosáshoz szükséges szappananyiag min­den háztartásban összegyűlik. Sok, külö­nösen gondos háztartásban még a moso­gatáshoz lós festelt bútorok lemosásához is szappanos vizet használnak; a szappan- 40 maradékok itt is szerephez jutnak. A íszáppanmaradékok gyűjtésére és azok könnyű felhaszjnálására szolgál a találmány tárgyát képező készülék, amely két fő al­kotórészből áll: 45 a) egy sűrűn lyuggatott lemezből ké­szült szappantartó, vagy egy nyitható ko­sárszerű drótfonat, melybe a szappanma­radékokat kell helyezni. b) egy ehhez erősíthető rúgó, vagy olló- 50 rendszerű szerkezettel ellátott nyél fogó­val, melynek az a rendeltetése, hogy a szappantartót az abban összegyűjtött szap­pannal együtt a vízben mozgathatóvá te­gye. A mosáshoz általában használt me- 55 leg vízben a készülék mozgatása által a szappan feloldódik es aszerint, hogyhosz­szabb vagy rövidebb ideig mozgatjuk a készüléket, sűrűbb, vagy ritkább habot ad. A találmány tárgyát képező készülék 60 egyik alkotórésze, a lyuggatott szappan­tartói a nyeles fogóirószből könnyen kiemel­hető ós így fürdésnél, strandolásnál, uta­zásnál ós kirándul ásnál a mosdószappan elhelyezésére igen alkalmas. Az eddigi lég- 65 mentes iszappantartóktól eltérően a lyug­gatott szappantartóban nem ázik felesle­gesen, hanem gyorsan megszárad a szap­pan, ami ugyancsak gazdaságos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom