129644. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távolbalátási jelek vételére
4 129644. mok teljes modulációs burkológörbéi, részeinek hullámalakjait tüntettük fel. Az A-val jelölt rész aránylag nagy amplitúdójú hullámot ábrázol, az —A'— rész pe-5 dig hasonló hullámot, amely az előbbitől csak abban tér el, hogy kisebb amplitúdójú, mint azt például a halkulás okozhatja. A 3—5. ábrákon a rendszer különböző pontjain levezetett jel alakját áb-10 rázoló hullámrészek láthatók. A 2. ábra szerinti hullám pontjai, amelyeken a hordozóamplitudó zérusra van redukálva és amelyek közül egyeseket —L— jelöl, sorvissznyom-periódusokat j5 vagy szinkronizáló impulzusokat ábrázolnak. Az impulzusok közötti —L— részek egymásután következő sorok nyoniperiödusainak felelnek meg és ezeket, amint azt —Mí - és —M 3 —nél jeleztük, nagy-2o frekvencia és háttérfénykomponensek modulálják. A keret a visszanyomóperiódusok alatt, melyeknek egy részét Y—Y jelöli, a hulláin amplitúdója a fénymoduláció függvénye. A keretvissznyomóperió-25 dusok rendszerint a sorimpulzusokat, valamint járulékosan az ábrázolt széles impulzusokat tartalmazzák, mely utóbbiak összefoglalva egy-egy kerel-szinkronizálóimpulzust alkotnak. 30 Ismeretes, hogy pozitív modulációs módszernél, mint azt a 2. ábrán feltüntettük, az ütemezett kép fényintenzitásának fokozódását a hordozó amplitúdójának növekedései ábrázolják és az átlagos jelintenzi-35 tás a kisfrekvenciával vagy a kép egy önirányított háttérmegvilágítási komponenseivel megegyezően változik. Ennek következtében a feltüntetett hullám külön részeiben a sornyom-modulációs- periódusok 40 alatt, melyeket Mr nél tüntettünk' fel, a • hordozóamplitudók olymódon változnak, hogy a fehér színt elérik, ami azonban nem következik be az M2 -vel ábrázolt modulációs periódusok alatt. Mivel tehát a 45 hordozó átlagos erőssége a háttérmegvilágítás változásainak megfelelően változik, e hordozó-változások az erősítés-vezérlés céljaira nem hasznáhatók fel. Ebben a huilámfajtában nincsenek olyan szinkro-50 nizálóimpulzusok sem, amelyek a szóbanforgó célra felhasználhatók lennének, mert a jel a sorvissznyom vagy sorszinkronizáló impulzus tartama alatt zérusra van redukálva. A modulációs burkológörbe 55 azonban bizonyos jelenlevő szintet, pl. a fehérítőszintet tartalmazza, amelynél a jel feketét, vagy feketénél feketébbet ábrázolhat és ami a jelben megjelenik, nemcsak fekete képek számára, hanem a keretvissznyiomperiódusok alatt is. Ez a színt 60 a hordozóhullám erősségének a "mértékét adja, mely intenzitás a fénymodulációtól -és egyéb jelkarakterisztikától pl. a periódus számától vagy szinkronizációjától független. Ez a jel tehát a vevőberendfezlés 65 valamelyik karakterisztikájának, pl. erősítésének önműködő vezérlésére használható fel. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés' tehát úgy működik, hogy a modulált 70 hordozóhullámot a —15— detektor detektálja, abból a modulációs burkológörbének megfelelő feszültségű hullámot vezet le, mely feszültséget a rácskondenzátoron ós a —24— levezető-ellenálláson át a— 20— 75 stabilizálócső bemeneti elektródáira viszszük fel. A rácskondenzátor és a levezetőellenállás arra valók, hogy á vezérlőrács előfeszültségét, amely abban az esetben, ha jel nincsen jelen, zérus, úgy változtat- 80 juk, hogy a jel stabilizáltassék, vagyis hogy a szinkronizálóimpulzusok csúcsai gyakorlatilag változatlan szinten legyenek, ha azokat a vezérlőrácsra felvisszük. Abban laz esetben, ha a vezérlőkör és a de- 85 tektor közötti összeköttetés lényegileg közvetlen, úgyhogy a jelnek egységesen irányított komponense nem vész el, akkor a jel a —20— stabilizálócső alkalmazása nélkül is kielégítően stabilizálható. Ha el- 90 lenben a detektor és a vezérlőkör között nemvezető csatolás van, mint az 1. ábra szerinti berendezésnél, akkor az egyenirányító tt komponens el van nyomva és a jel arra hajlamos, hogy a zérus tengely 96 körül központos helyzetet A^egyen fel és úgy jelenjék meg, amint azt a 3. ábra szerinti görbék láttatják. Ebben az esetben tehát stabilizálni kell. A —20— cső karakterisztikája szintén íoo olyan, hogy a hullám látófrekvenciarészének legalább egyik darabját levágják Vagy határolják, úgyhogy az áramhullám alakja a —20— cső anódkörében olyan, amint azt a 4. ábra szerinti hullámala- i05 kok láttatják. A —26— kondenzátoron át fejlesztett feszültség az időállandótól függően, amelyet a —25— ellenállást és a —26— kondenzátort tartalmazó anódterhel ökör létesít és amely a sorszinkroni- no zálóimpulzusok és a sorfehérítő intervallumok tartamához viszonyítva hosszú, a mezőfehérítő intervallumokhoz viszonyítva ellenben rövid, nem ugyanolyan alakú,
