129251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémek nemesítésére felületi kezelés útján

i Í2925Í. oly fémeknél alkalmazható, melyek magasabb hőmérsékleten való diffúziónál képesek keverékkristályokat képezni. Egy további előny abban a lehctőség-5 ben van, hogy az eljárást gyakorlatilag különböző utakon foganatosíthatjuk. A kívánt cél, pl. úgy érhető el, hogy a tárgyakat a vegyületben hevítjük; a vegyület és a tárgy hőmérséklete a behatás alatt 10 ebben az esetben egyenlő. A vegyületet továbbá elgőzölhetjük és a gőzt vezethetjük a tárgyak fölé, esetleg gázáram •alkalmazásával. Emellett a vegyület és a tárgy hőmérséklete különböző lehet. Lehet 15 továbbá a vegyületét egyetlen eljárásban szintetikus úton előállítani a komponen!sekből és a tárgyakon behatásra hozni. • A vegyüleí. végül elővegyületen át is előállítható és vihető át azután. 20 Ha olvadt amiedék alkalmazásának lehetőségétől eltekintünk, mindenekelőtt az átviendő anyagok illanósága jelentős tényező, minthogy ettől függ, hogy azok, a diffúziós lehetőségek, illetőleg sebességek 25 szabályai szerint célszerű sűrűségben hatnak-e be kívülről. A vegyületek, mint olyanok, azonban ne diffundáljanak be a tárgyakba, mert a vegyületeknek mindössze fémes komponen-30 seit kívánjuk a tárgyak felületében dúsítani. Ezért van a vegyületek illanósága mellett vegyi reakcióképességüknek legnagyobb fontossága. A vegyületeknek a tárgyakon való reakciója útján a dúsítandó 35 fémet az elképzelhető legfinomabb elosztásban, nevezetesen atomos állapotban hozzuk a tárgyakkal érintkezésbe. Ez döntő jelentőségű a dúsítandó fémnek a tárgyak felületében való oldására, ami fémpornak 40 ilymódon való alkalmazásával egyáltalár ban nem érhető el. A vegyület összetételétől függ, hogy az a felületlel való érintkezésnél szétesik -e, vagy pedig a felület fémével vegyileg reagál-e, amikor azután 45 a vegyület fémének a felület fémével való kívánt kicserélése végbemegy. Az eljárás alkalmazható fémes tárgyaknál, hogy azoknak különös előnyökkel rendelkező nemesített felületet adjunk. Azál-50 tal, hogy a nemesítést előidéző adalékfémeket a tárgyaknak csupán felületén dúsítjuk, e drága fémek fogyasztását a legkisebbre korlátozzuk. Míg valamely ötvözet fizikai tulajdonságai (szilárdság, tágu-55 lás...) elsősorban a kívánt felületi tulaj!donság (korrózióállóság stb.) által meghatározott összetételektől függnek és ezért gyakran szűk, előnytelen határok között vannak, a találmány szerinti eljárás azt az előnyt biztosítja, hogy a maganyag 60 megfelelő megválasztásával a kívánt felületi tulajdonság mellett azonkívül a további fizikai tulajdonságokat varri áljuk és a tárgyak alkalmazási céljához hozzáegyeztetjük. A tárgyaknak a galvanos fém- 65 bevonatok számára szükséges rendkívül gondos előmegmunkálása a jelen eljárásnál egyáltalában nem szükséges. A rétegek továbbá, ellentétben a galvanos bevonatokkal, a maganyaghoz való folyto- 70 nos átmenet folytán azzal legbensőségesebb^n összenőnek és ezért a legnagyobb mechanikai igénybevételnél sem hámlanakle. Minthogy tetszőleges vastagságú rétegek állíthatók elő, mind termikus, mind pedig 75 mechanikai utómegmunkálást alkalmazhatunk. Avégett, hogy mellékfémporok alkalmazásánál e fémek a tárgyak felületébe diffundáljanak, az eljárást szükségképen» e fémek vegyi és fizikai tulajdonságaihozj 80 kell hozzáalkalmazni, amiből az ismert hátrányok adódnak. Minthogy egy fémnek különböző vegyületei nem fémes komponensekkel különbözőek olvadás- sublimációidissiációképesség stb. szempontjából, a je- 85 len eljárás azt az előnyt nyújtja, hogy oly vegyületeket választhatunk, melyek az eljárás kívánt és legcélszerűbb módjához illenek. Hogy az eljárás alkalmazáisi lehetőséi 90 geinek példáját adjuk, megemlítjük, hogy közönséges vasból való tárgyak felületükön krómban a kívánt célszerű százalékos arányban dúsíthatok azáltal, hogy ezen tárgyakat krómkloridba csomagoljuk és hé- 95 vítjük. Lehet azonban klórt vagy sósavgázt is (esetleg keverve egy további gázzal) króm vagy ferroKróm fölé vezetni és a keletkező krómkloridot a gázfázisban vezethetjük a tárgyakhoz. IQQ Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fémeknek, különösen vasnak és acélnak illetve belőlük készült tárgyak felületének más fémékkel dúsítására, azzal jellemezve, hogy e fémeknek nem jo5 fémes komponensekkel való vegyületeit termikus úton tárgyak felületére behatásra hozzuk. 2. Az ,1. igénypontban meghatározott eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, 11C hogy a fémtárgyak és a fémek vegyületei a behatás alkalmával egyenlő hőmérsékletűek.