129219. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fűrészfogalakban lefolyó rezgések létesítésére
129219. 3 séget negatív impulzusnak a visszafutási periódus alatti hozzávezetésével (lásd a b'—c' görbét), hirtelen nagy negatív értékre hozzuk, akkor az anódfeszültség 5 megváltozik és a cső más Ép! karakterisztikán dolgozik. Az anódáram tehát a viszszafutási periódus alatt csökken és a c—d görbét követi, A rácsfeszültség pedig a c'—d' görbének megfelelőien változik. A 10 rácsfeszültség ezután hirtelen az a" értéket éri el, melynek nagysága az a' kezdeti rácsfeszültségniek megfelelő. Ily körülmények között nehéz, sőt esetleg lehetetlen is a triódát a karakterisztika töréspontján 15 túlmenően üzemben tartani. Az 1. ábrának megfelelő kapcsolási elrendezésnél azonban a 25 csövet a visszafutási periódus alatt célszerűen a karakterisztika töréspontján innen dolgoztatjuk. 20 Ezt mérsékelt amplitúdójú negatív impulzussal érjük el, amelyét a visszafutási periódus alatt a normális fűrészfog-bemenőfeszültséghez adunk hozzá. Ez lehetséges, mert a pentódának a 3. ábrán feltüntetett 25 karakterisztikája az egész munkakörzetre megfelelő. A 25 cső bemeneti elektródáinak helyes rácsfeszültségét az m görberész ábrázolja, az adódó kimeneti áramot ,pedig az o görbe jellemzi. Pentódáknak a talál-30 mány szerinti kapcsolási elrendezésben való alkalmazásánál általában járulékos csillapító eszközöket kell alkalmazni. A találmány szerint a pentódát a viszszafufási periódusnak csupán egyik része 35 alatt reteszeljük el, a periódus többi része alatt ismét kireteszeljük avégből, hogy a kimenőkör csillapodását a visszafutási periódus utolsó szakaszában fokozzuk és a kimeneti áramot a sorperiódus kezdetén 40 a kívánt értékre hozzuk. A 25 cső kimenőkörében az induktivitásnak és a pontozottan berajzolt 21 kondenzátorral ábrázolt kapacitásnak a tehetetlensége a visszafutási periódus alatt a kimeneti (áram meg-45 határozott rezgését idézi elő; a csőnek a visszafutási periódus utolsó részében bekövetkező kireteszelődése az induktivitásban e rezgés ellenében működik. E két folyamatot kölcsönösen úgy állítjuk be egymás-50 ra, hogy ezzel a kimenőikörben a sorperiódus kezdetén az áramot a helyes értékre vezessük vissza. A cső bekapcsolásának hatását rezgéseknek a kimenőkörben való fellépésénél a 55 4a—5c. ábrák görbéi érzékeltetik. A 4a. ábra negatív impulzust tüntet fel, mely a —25— cső bemeneti elektródáihoz vezethető az egész visszafutási periódus alatt és amelynek az a feladata, hogy a csövet elreteszelje. A —20, 21— tekercsek1 60 áramát a 4b. ábra tünteti fel. Ez az áram a tx időponttól kezdve, amikor a cső elreteszelődik, zéruson át negatív értékre esik a t2 időpontban, amikor a cső kireteszelődik. A feszültség lefolyását a cső ^ kimeneti elektródáin a 4c. ábra mutatja; ebből kitűnik, hogy a feszültség maximumát éri el, ha az áram zérus és hogy a feszültség értéke a t2 »időpontban minimum, amikor a cső ismét kireteszelödik. A 4a— 70 4c. ábrákból kitűnik, hogy az impulzus a 4a. ábrán a visszafutási periódusnak túl nagy részén hat, mert az áramnak a L időpontban, amely a következő sorperióidus kezdetét jelöli, nincs meg a kellő ér- 75 teke. A,z iimpulzus-időtartam megrövidítésének hálását az 5ai—5c. ábrák mutatják. Az 5a. ábra oly impulzust érzékeltet, amelyet a 25 csőhöz vezetünk elreteszelés cél- so jából; az 5b. ábra az áram lefolyását a cső kimenő körében tünteti fel. Itt látható, hogy miközben a kimeneti áram a t3 időpontban csökken, a 25 cső már ismét ki van reteszelve avégből, hogy a terhelő- 85 kör induktivitását növelje. Ennek következtében az áram az induktivitásban tovább csökken, azonban a csökkenés lassúbb. A negatív impulzus tartamát az 5a ábrán úgy választottuk meg, hogy a kö- 90 vetkező sorperiódus kezdetének t2 időpontjában az áram elérte a kellő értéket. A feszültség lefolyását a 25 cső kimeneti elektródáin a tt —i 2 idő alatt az 5c. ábra tünteti fel. 95 A tx időpontban tehát a kimeneti feszültség növekedni kezd és a t3 időpont-' ban maximumot ér el, azután a feszültség normális értékéig csökken a t2 időpontban. Az 5b. ábra tehát azt mutatja, 100 hogy a 20, 21 induktivitások okozta tehetetlenséget a t2 időpontban a 25 csőben bekövetkező áramátmenet kompenzálja E két folyamatot a t3 időponttól a t2 időpontig terjedő időre úgy osztjuk széb 105 hogy a csőben a következő sorperiódus kezdetének t2 időpontjában a kellő áram folyjék. A 4a. és 5a. ábrákon feltüntetett impulzusok csupán az időknek a visszafutási periódus alatti jellemzésére valók. Nem adnak azonban tájékoztatást a tény-
